2014. november 17.

A megértés kétsége

Ma volt nálam az öcsém felesége. Beszélgettünk sok mindenről. Ő nem volt itt mikor sor került az ominózus családi beszélgetésre. Nagyjából felvázoltam neki mi volt. 
Elmeséltem azt is, hogy elkezdtem blogot írni és majd, ha sor kerül arra, hogy nyilvánossá teszem, biztosan kellemtelenül fog érinteni pár embert.
Sógornőm összerántottá a szemöldökét és azt javasolta, előbb mutassam meg a tesóimnak a blogot, mintegy kikérni a véleményüket, nehogy visszafelé süljün el.
Mondtam neki, hogy egyrészt nem sértő amiket írtam, másrészt akkor semmi értelme az egésznek, ha nem mondjuk ki mi a baj. Hogyan lehet úgy egyről a kettőre lépni, ha nincs honnan elindulni? Pontosan ez a lényeg, hogy éveken keresztül nem jeleztem, hogy mi bánt, mi fáj és most úgy érzem ez juttatott el ide. Akkor most miért húznám meg magam, miért hallgatnék el?
Remélem közelebb kerül mindenki ahhoz, hogy megértsen, mert a meg nem értettség is tud emészteni, de nagyon. A megértettség pedig megnyugvás. Legalább is számomra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése