2015. december 4.

Itt vagyok...

uikjmnhmhjmkjnhbjmkjnhiujkkuiioklijuhzujikikmhmnk,mnjhbgvfkijuhukjiuhzkmnjhjmnmnjmkn

Leettem pulutykával a billentyűzetet!

Szóval most éppen marhára ki kéne teregetnem, felporszívóznom, mézeskalácstésztát begyúrnom, a lakást díszítenem, de most leültem ide és gondoltam írok.

Jah, elmaradtam. Befordultam. Legyek túl már a szar időszakon volt. Itt volt ez az ősz, ami szinte soha nem dob fel. Aztán volt valami, amit nagyon nagy kudarcként éltem meg és szó szerint belebetegedtem. Háromszor voltam beteg egymás után és mindhárom más volt. Borzasztóan szenvedtem. De úgy érzem vége. Elengedtem.
Elkezdődött az adventi időszak és így minden más. Korábban elolvastam a tavalyi karácsonyi bejegyzésemet és idén elhatároztuk  hogy minden másképp lesz!
Nem fogok stresszelni, nem fogok 10 féle sütit sütni, amikor meg sem esszük, nem fogok mindenáron patyolat lakást akarni, nem megyünk sehova, nem fogunk rohanni.Minden évben csak rohanunk egyik pontból a másikba és mire kezdenénk élvezni a karácsonyt, már totál kimerültek vagyunk.
Eddig az elhatározás stabil. A karácsonyi program már tuti, lebeszéltük mindenkivel. Két napon át itthon leszünk, nem kell sehova sem készülni, megfeszülni, megfelelni. Itthon leszünk és csak leszünk. Heverészünk a karácsonyfa mellett, alaposan kiélvezzük az ajándékokat, jó filmeket nézünk, forralt borozgatunk.
Már most is érezzük, hogy közelít az ünnep. Égnek a karácsonyi fények, gyertyát, mécseseket gyújtunk és korán begubózunk. Nem mondom, hogy stresszmentes közben az élet. Mindig történik valami szarság. Mindig!
Rozi elesett a minap a rollerrel és letörött a gyönyörű metszőfogából egy darab. Bőgtünk. Borzalmas érzés. Rohantunk a fogorvoshoz vele, de végül is igaza van, hogy ez legyen a legnagyobb bajunk az életben. Szépen korrigálják majd neki és minden rendben lesz. Holnap 9 gyerek lesz itt a szülinapi pizsi partin, ez most sokkal jobban foglalkoztatja.

Most hogyan porszívózzak sötétben????

Amúgy meg fosok.... Kedden kontroll.

2015. október 8.

Laktóz...

Nahát. Kiderült, hogy fullra laktózérzékeny vagyok. Nyoma sincs a beleimben a laktáz emzimnek. Nem lepődtem meg és nem is borultam ki rajta.


Tulajdonképpen, mivel az emberi szervezet alapvetően nem alkalmas arra, hogy megeméssze a tehéntejet, így én a normális emésztésűek közé tartozom. Hahahahah!


Most már legalább tudom mitől szoktam bazira felfújódni és bődületesek eregetni. Pfűűű.... Kezd derengeni, hogy a mama kőrözöttjében nem az ipari mennyiségű fokhagyma volt a ludas. 

Amióta diétázom/életmódot váltottam, minimalizáltam a tejtermékek fogyasztását. Alkalmanként egy kis sajt vagy tejföl befigyelt. Na meg a fagyi... Tejet soha nem ittam. Így most valójában nem esik nehezemre kihagyni a tejtermékeket. Illetve vannak már laktózmentes dolgok is, amit néha azért nem hagyok ki az ételekből. Például a Lidliben nagyon finom a laktózmentes natúr joghurt. Soha nem szerettem kimondottan a joghurtot, de ez isteni. Rakott krumplihoz tökéletes.
Egyébként meg mennyei magtejeket csináltam már itthon. Mandulatej, diótej, mogyorótej, kókusztej mind őrületesen finomak. Még hátra van a földimogyorótej, a máktej. Sosem voltam tejes, de ezekre könnyű rákapni.

A laktózzal együtt nézték a kazein és gluténérzékenységet is, ami negatív lett. Azért ez jó hír! Mert akármennyire is diétázok, alkalmanként némi bűnözés belefér. Sőt, sokkal királyabbul esik egy szem pogácsa, így hogy nem tolom ezerrel a fehérlisztes cuccokat.

Egyszer egy magazinban azt nyilatkoztam, hogy fokhagyma és tejföl nélkül nem tudnék élni. Ha belegondolok micsoda mennyiségű tejfölt nyaltam be korábban és az ment át rajtam megemésztettlenül! Na, most úgy néz ki az élet megy tovább tejföl nélkül is!


2015. szeptember 22.

Vége a nyárnak


Ilyenkor belőlem is elmúlik valami.
Nem szeretem az őszt. A természet kezd nyugovóra térni, rövidebbek a nappalok, hidegek az éjszakák és a tél már itt van a kapuban. Minden évben szeptemberben egy kisebb-nagyobb depressziós állapot uralkodik el rajtam. Ha hétvége van és van program, akkor virulok, de aztán a hétköznapok monotonsága leteper.
Nem vagyok jól.

Nyáron amennyire éltem és virultam, most annyira nem érzem ezt. Ráadásul a tükörbe nézve meg kell állapítanom, hogy szarul nézek most ki.
Az ősz mellett azért vannak még "súlyosbító" tényezők. Volt egy konfliktom a húgommal, ami padlóra vágott. De én vagyok a naiv, mert mit is gondoltam! Azt gondoltam, hogy átértékelte a testvéri kapcsolatot, hogy empatikusabb és önztelenebb lett, de szembesülnöm kellett azzal, hogy nem így van. Nap, mint nap itt van, nap, mint nap jön ebédre anyuhoz az öcsémmel együtt, nap, mint nap azt érzem, hogy egy "outsider" vagyok a saját otthonomnak nevezett helyen. Borzasztóan emészt, nagyon fáj és egyelőre nem tudom ezeket feldolgozni.
Nagyon mennénk már. Nagyon vágyom már saját terciára. Nagyon el akarok szakadni ettől az egésztől, amiben nap, mint nap élünk. Egyelőr nagyon nehéz ez a házkeresés téma. Ami a keret az kevés a jóhoz, sok a vacakhoz. Nem akarunk kapkodni, elbaltázott döntést hozni. Elvégre az életünket tesszük fel rá. De nagyon remélem, hogy egyszer csak rátalálunk vagy a ház talál ránk. Az életben nincsenek véletlenek.

2015. augusztus 3.

Diéta update

Január vége óta eltelt 6 hónap. Mostanra el lehet mondani, hogy életmódot váltottam.

A doktornő által javasolt eredeti diétát 2 hónap után abbahagytam. Nem éreztem magamat jól a bőrömben és teljesnek az életemet. De sok mindent átörökítettem.
A glutént most is mellőzöm, de nem csak rizslisztet használok. Nagyon finom kenyeret sütök mindenféle gluténmentes liszt és magvak keverékéből. De kenyeret csak reggelire eszek, pirítósnak, rajta mindenféle kencével amit magam kutyulok.
Húst, tejterméket továbbra is kerülöm. Néha eszek némi sajtot, vagy kevés tejfölt, tejszínt teszek az ételbe, de elmondhatom, hogy ez töredéke a korábbi tejfölfogyasztásomnak. Vajat viszont korlátlanul eszek.
A hússal úgy vagyok, hogy, ha nem ehetek csülköt, körmöt, töpörtyűt, disznósajtot és egyéb "gusztustalanságot", akkor inkább nem kell semmi. De be kell valljam ezek a dolgok nagyon-nagyon hiányoznak. Néha eljátszadozom a gondolttal, hogy sorba állok némi töpörtyűért, de eddig még nem csábultam el.
A gyerekeknek és a férjemnek elkészítem a húst, de én általában nem eszek belőle. Viszont nem utasítom vissza az anyósom húslevesét. A világ legfinomabb húslevese!
Zöldségek, gyümölcsök között nem válogatok, mindent eszek, amit megkívánok és jól esik. El nem tudom képzelni, hogy ebben a nyári Kánaánban, hogyan mondhatnék le a padlizsánról, sóskáról, sárgabarackról, zöldpaprikáról.
Sokszor csempészek mindenféle olajos magvat az ételekbe. Ezeket is imádja a család.
Halat viszonylag sűrűn eszek. A konzervtonhaltól kezdve a sült keszegig mindenfélét, mindenféle formában.
Tojást továbbra is mindenhez használok korlátlanul. A rántottára például nagyon rákaptam, pedig korábban nem szerettem.

...és akkor a kivételek.
Nyár van. A fagyiról nem tudok lemondani. Korlát nélkül eszek mindenféle fagyit. Először csak vízalapúakat nyaltam tölcsér nélkül, aztán már mindenfélét nyomatok tölcsérrel. A gyengém.
Fröccs. Ha nem dolgozom akkor frissítőként folyamatosan iszom. Az idei nyár slágere nálam a sportfröccs, 1:4 arányban. (fövenyesi strandon 160 forint, még a hülyének is megéri!)
Strandkaja. Valamit muszáj ott enni! Csúszott már le gyrostál, hamburger, lángos, palacsinta stb. Persze mértékkel.
Lagziban is voltunk és nem válogattam. Ettem ami jól esett. Pogácsát, sütit, rántott húst. Pálinkát és jégert is ittam. Ilyenkor másnap tombol a hasam. Puffadás, görcs, csikarás. Persze nem véletlenül. De a kivételek erősítik a szabályt, muszáj néha megtörni.

Rendszeresen járok sportolni, walkenergie órákra heti két alkalommal. 

Cirka 10 kilót fogytam májusig. Azóta nem fogytam, amit be tudok a hétvégi kilengéseknek és a rendszeres fagyizásoknak.
Alapvetően jó érzem magam a bőrőmben. Még lemehetne 5 kiló, de nem türelmetlenkedem, majd apránként. Persze vannak rosszabb napok, de utána jönnek a derűsebbek.


Itt vagyok, nem tűntem el

Egyszerűen csak élvezem a nyarat!



Annyi programunk van és olyan igazi nyári idő, hogy eszem ágában sem volt leülni a gép elé. Jól van ez így.
A nyár az amire egész évben várunk. Jó idő, langyos éjjelek, nyaralás, kaland, strand, lenge öltözet, rengeteg zöldség-gyümölcs és sok fröccs. Imáádom!
Szóval el vagyok. Majd, ha úgy alakul, írok.

2015. július 3.

Miért májusi cseresznye?

Sok oka van...
Volt egy időszak mikor a kisfiam 2-3 éves volt és cseresznyének hívott néha. Nem tudom miért, de szerettem. Olyan kereknek és mosolygósnak éreztem magam tőle. Ebből jött aztán, hogy különböző netfelületeken a cherrybabe a nick-em.


Aztán, a cseresznye az első gyümölcs. Az első valami ami piros, érett és örülünk neki. Egyébként meg imádom!
A cseresznye gömbölyű és kedves. Szerintem. Egy feketeszeder például nem kedves. Ráadásuk fanyar is.
Volt régen a szőlőben egy hatalmas cseresznyefa, nagyszemű, ropogós cseresznyével, az alsó ágakat mindig mi, unokák lakmároztuk le. De egyszer nem értem el az ágat, felálltam egy fatuskóra és az kifordult alólam. Eltörött a karom, egész nyáron gipszben volt. De én akkor sem haragudtam, se a fára, sem a cseresznyére.
A cseresznye mindig vonzza az embert. Engem legalább is. Ha meglátok egy tállal, vagy egy fát, amin piroslik, biztosan nem állok ellen neki.
Ráadásul ott van mellette a rengeteg zöld! A zöldre pedig nekem nagyon szükségem van!
A cseresznyefa általában nagy, erős és stabil. 
Szóval miért is ne a cseresznye?



Miért május?
Mert a kedvenc hónapom. A májust várom a legjobban egész évben. A legszebb. Akkor van a névnapom, amit a szülinapom követ. Akkor kezdenek tömegesen nyílni a virágok. Májusban kezd virágozni a rózsa. A nyár kezdete. A nyár pedig izgalmas, napsütéses, mozgalmas, meleg, forró, illatos, finom.

A design?
Tudom harsány. Túl színes. Túl gömbölyű. Túl hivalkodó. Túl sok. De ilyen a cseresznye és ilyen vagyok én is.
Mert gondolkodtam egy ilyen háttéren is:


De egyelőre ez túl visszafogott nekem. Túl kevés.

Úgyhogy ezért.