2015. február 24.

Egy hónapja...

Egy hónapja tart a diéta. 
Elég vicces, mert éppen most is kókuszos, meggyes sütivel van tele a szám...


Szóval egy hónapja nem eszek:
  • tejterméket
  • glutén tartalmú élelmiszereket
  • húst, halat
  • meg egy csomó mindent még, mint cukor, ecet, vöröshagyma, savanyúság, száraz hüvelyesek. Na meg nem is piáltam :)

Konklúzió? 
Jobb a közérzetem. Nem vagyok felpuffadva, nem érzem magamat tele. A WC-re menés mondhatni, rendszeres, bazi NAGY siker. Ha-ha-ha!!!!  2 kilót fogytam, de a ruhák lényegesen szellősebbek rajtam. 
A kiütések a nyakamon nem tűntek el és a hajhullásom sem múlt el. Továbbra is szédülök.

Ami nagyon, de nagyon hiányzik az a tejföl! Megveszek a hiányától. Idővel, majd nekem is lehet főzőtejszínt használnom, de az más lesz. 
Persze hiányzik a foszlós kenyér is és a fincsi péksütemények. Hiányzik maga a kelt tészta készítés is. imádok dagasztani, keleszteni, formázni és lesni, ahogy aranyszínű csoda lesz a tésztából. 
Most csak a rizskenyeret leshetem. Egyszer jobban sikerül, máskor meg rosszabbul. még mindig kísérletezek az arányokkal.
A savanyúságok is hiányoznak. Korábban képes voltam egy ültő helyemben megenni egy üveg csemege uborkát és társait. Már jár az agyam, hogy nyáron hogyan tudom majd ezeket pótolni.
A hús egyáltalán nem hiányzik. Vasárnapi ebédekkor laskagombával helyettesítem és imááádom!!!! Na persze a szalonna, sonka, töpörtyű azért befigyelhetne néha. 
A halat is szívesen megenném. Nagyon szeretem és túlzás, ha azt mondom, hogy hiányzik, mert nem sokszor ettünk eddig sem halat, hús helyett viszont szívesen megenném. Úgy tervezem, nyárra ez már egy alkuképes engedmény lesz. Majd meglátjuk. 

Szóval, gyűröm-gyűröm, de továbbra sem tudom elképzelni örökre így az életemet. Aki ismer, tudja, hogy mennyire szeretem az élvezeteket,  például a tejfölös lángosról nem bírok örökre lemondani. 
De egyelőre kitartok!

Update 

Van még pár lényeges dolog amit elfelejtettem megemlíteni:
  • Nagyon sok sót használunk. A zöldségek, krumpli, rizs bazi sok sót vesz fel. A doktornő szerint ez oké. Kizárólag parajdi sót veszek. A világ egyik legjobb sója!
  • Rengeteg tojás fogy. Mert ugye egy csomó mindenbe kell kötőanyagként. Kb. kétszer annyi tojást használunk, mint korábban. 
  • Komoly összegeket költünk zöldség/gyümölcsre. Húsra és tejtermékre semmit. 
  • Nagyon sokat használom a serpenyőimet és a turmixot. Amúgy nagyon nem vagyok krémleves és pempő párti, de a kencék többségét turmixolom. 
  • Megszerettem pár dolgot, amit korábban nem igazán csíptem. Ilyen például a zellerszár, az édeskömény és a rostos narancsjuice.


2015. február 23.

A Pajesszal álmodtam

Amióta "lerendeztem" a Pajesszal a dolgot, nem álmodtam vele. Most mégis újra.
Ott lógott, ahol én is voltam, úgy csinált, mintha minden frankó lenne, aztán egyszer csak felkaptam a szart és kipateroltam, hogy tűnjön el, ha már egyszer úgy döntött nem vagyok elég jó barátnő neki. Üvöltöttem vele.
Frucsa volt, mint minden álom. Nem tanusítok neki túl nagy fontosságot. 
Az tény, hogy nem csalódtam soha senkiben ennyire mint benne, pláne mint barátban. Nem volt plátói, gaz, aljas, viszonozatlan szerelmem, ami így összetörte volna a szívemet, mint ő. 


Baromira fáj, még mindig, de kösz jól vagyok. Nyugtáztam azzal, hogy valójában soha nem volt ő igaz barátom, mint hittem és így nem érdemes a sebeimet nyalogatni miatta. Nem érdemli meg. 
Hiányzik az életemből nem tagadom, de próbálom másokban felfedezni azokat az értékeket, melyek miatt őket is épp úgy, ha nem jobban lehet szeretni. ...és szerencsémre vannak körülöttem ilyen emberek. 

2015. február 17.

Ma minden finomabb

Ma minden nagyon finom volt. 

Reggelire saját sütésű rizskenyeret ettem, amit  az új IKEA-s szilikonos formában sütöttem. Nagyon sokat böngésztem szilikonos kenyérsütő forma után és kiderült, hogy a legkézenfekvőbb megoldás az IKEA, mint mindig. 1700 forintért nem sokat kockáztattam. 
Szóval a kenyérre tegnap csináltam kencéket. Az egyik a krumplikörözött, ami teljesen megegyezik a túrós körözött ízvilágával. egyszerűen fenomenális. 
Aztán csináltam még pórékencét is. 3 féle zsiradékban pároltam meg a pórét, majd kissé átturmixoltam és magvas mustárt adtam hozzá. Basszus!!! Majdnem, mint a töpörtyűkrém. De csak majdnem... :/
Mindehhez olyan paradicsomot ettem, ami finom volt! Így február derekán találtam ízletes paradicsomot. hozzá kell tennem magyar. De micsoda felüdülés volt!
Szóval a reggeli mennyei!


Ebédre fejtett bablevest és paprikáskrumplit főztem.
A levest úgy főztem, mint egyébként, csak most kipróbáltam a rántást rizsliszttel. Teljesen jól működik, annyi, hogy nem lesz tőle selymes, mint a búzalisztes rántással. 
Evéskor tettem bele egy kis limelevet. Az ecet nagyon hiányzik, de  már kísérletezgetek a lime-mal. 
A paprikáskrumplit is pont úgy csináltam, mint szoktam, csak vöröshagyma helyett póréval, mert ugye a vöröshagyma nem megengedett. Nagyon finom lett, épp úgy mint mindig. 
Az utolsó pillanatban csináltam hozzá egy uborkasalátát, azt is limelével és egy csipet cukorral. Teljesen jó lett!
Úgyhogy ezt a mai napot sikeresként könyvelhetem el! Már csak valami édesség hiányzik. Még gondolkodom.

2015. február 16.

Az a nyomorult diéta



Lassan 3 hete csinálom a diétát és vannak "ups and downs". Tegnap nagyon-nagyon rossz passzban voltam. 
Nem sikerült a risotto, a sütemény és már a rizs szó hallatán és fordult a gyomrom. Besokalltam.
Nem szeretem a rizs és a belőle készült dolgokat. Soha nem voltam rizses és most azt kell zabálnom, egy csomó minden helyett.
Úgy éreztem képtelen vagyok erre az egészre. Nincs értelme úgy élni, hogy nem élvezem azt, ami eddig örömet nyújtott. Az érzés által okozott stressz pedig folyamatosan jelen van. 
Azon gondolkodtam, hogy nem okoz -e nagyobb kárt a stressz, mint az eddigi táplálkozásom. Mert nem vagyok önmagam. Kedvtelen vagyok, passzív és kilátástalan. Nem mosolygok az emberekre és nincs kedvem velük társalogni. 

Ki fogok tartani, mert bízom benne, hogy ez a kezdeti állapot. Az elvonási tünetek után következő depresszió. 
Egyébként eddig úgy néz ki két kilót fogytam. Nem sok. azt hittem gyorsabb lesz, mert egyébként nagyon könnyen fogyok. Ez is kicsit elkedvtelenít. Bár, ha ép ésszel belegondolok, jobb a lassú fogyás. 

Tegnap miközben épp kínlódtam, megvilágosodott előttem, hogy mi az egésszel a problémám. Valójában jókat eszünk, nem vagyok éhes és sok mindent szeretek a diétába foglalt alapanyagok közül. 

Hanem az, hogy KORLÁTOZVA VAGYOK!
  
Világ életemben ez volt az, ami a belső feszültséget keltette bennem. Soha nem voltam szabad, független, a saját magam ura. Mindig korlátozva voltam valami által és ez feszültté tesz. 
A diétában is ez a bajom. Hogy korlátok közé vagyok szorítva. Megint és újra!  

Lehet kéne egy dilidoki... volt már róla szó korábban. De nagyon-nagyon szkeptikus vagyok ezzel kapcsoltban. 

Egyelőre kitartok.

2015. február 13.

Gluténháború

A minap beszéltem a doktornővel telefonon. Nem lettem tőle boldogabb...

Szóval megkérdeztem pár dolgot, hogy mit lehet-mit nem. Aztán valahogy odakerült a szó, hogy mindenben van glutén. Mindenbe belerakják. De nem is glutén az, ami veszélyes számunkra és amit kimutatna egy esetleges vizsgálat, hanem másik gabonafehérje, ami a gabona génmanipuláció során fejlődött ki.
Uhhhh! 
Baszki! Ilyenekkel eddig, én nem foglalkoztam. Állítólag már tanítják az egyetemeken is. De az a rohadt fehérje mindenben benne van, kivéve a rizst és a krumplit. Bár a rizsliszt sem mindegy melyiket használjuk, mert némelyikben is megtalálható már. Kiderült nekem pont olyan lisztem van itthon, ami nem jó. A dokinő némely érzékenyebb páciensének már voltak tünetei attól a rizsliszttől. Fasza. A doktornő egyébként maga őrli a saját beszerzésű rizst lisztté. 

Elmesélte, hogy az egyik páciense őrjöngve hívta a minap, hogy a gyereket elvitte nagypapa és jóhiszeműen vett neki gluténmentes kenyeret és diabetikus sütit. A gyereknek pedig dühkitöréses rohama van. Őrjöngött, ütötte-verte az anyját, ordítozott és alig bírták csillapítani. Ők már 10 hónapja gluténmentesen, tejmentesen élnek. Állítólag a glutén kapásból az idegrendszerre hat, ezért volt a gyereknek rohama. Félelmetes.

A beszélgetés után barátnőimmel beszélgettem és mesélte az egyik, hogy az ő sulijukban egy osztálynyi gyerek van, aki külön étkezik minden nap a büfében, mert gluténérzékenyek. Ezzz, de nagyon durva! Húúú, de új nekem ez a téma. Mi eddig csak önfeledten élveztük az ételek nyújtotta örömöt. Mekkora nagy pofon ez!

Nem vagyok az a nagyon beleásós típus, nem szeretek órákat tölteni a neten való kutakodással, de most beírtam a keresőbe, hogy "veszélyes gabona fehérje" és ezt a cikket dobta ki az elsők között:

Gluténintolerancia - betegség, vagy sem?

 Na ettől sem lettem boldogabb per/pill... 

2015. február 11.

Sok gondolat

Sok gondolatom támad a hétköznapi életben melyeket úgy tervezem leírok a blogomban. Persze az adott pillanatban épp nincs idő blogolni, aztán amikor már itt vagyok nem jönnek ugyanazok az érzések. De azért megpróbálom.

A férjem legfrissebb megszállottsága, hogy bakelitlemezeket gyűjt. Be is szerzett valami csúcs szuper jól hangzó cuccot hozzá. 
Egyik nap hazajön Madonna Ray of Light albumával. Persze kihagyhatatlanul olcsó volt... Muszáj volt megvennie. 
Másnap reggel ébredéskor feltette és a "mindjárt visszaalszok" fázisban Madonna csilingelő hangja töltötte be az egész lakást. Valami eszméletlenül kellemes érzés volt! 
Mindig is óriási kedvencem volt ez az album és rég nem hallgattam már. Ezzel a gondolattal be is raktam az autóba a CD-t. (Többnyire a kocsiban tudok hangosan, teljesen egészében zenét hallgatni.) Nagyon szeretem! De nem is ezt akartam kikanyarítani... 
Van egy szám rajta, a Little Star. 



Mindig gyengéd érzelmeket vált ki belőlem. 
Régebben amikor hallgattam a fiam még pici volt és mindig arra gondoltam, hogy mennyire szeretem őt, milyen fontos nekem és majd ha a húgomnak és a sógornőmnek is lesz gyereke meg fogom nekik mutatni ezt a számot, hogy érezzék azt amit én.
Azóta van már egy gyönyörű kislányom is, egy igazi Little Star. Úgyhogy mikor újra hallgattam a dalt, újra túlcsordultam azzal a mellfeszítő, büszke, meleg és gyengéd érzéssel, hogy micsoda fantasztikus gyerekeim vannak. Az egyik legszebb érzés a világon! Mert tényleg fantasztikusak és mert tényleg ők a legfontosabbak nekem!
Úgyhogy csilingeljen Madonna hangja!

Never forget who you are, little star
Never forget how to dream, butterfly

God gave a present to me
Made of flesh and bones
My life, my soul
You make my spirit whole

Never forget who you are, little star
Shining brighter than all the stars in the sky
Never forget how to dream, butterfly
Never forget where you come from, from love

You are a treasure to me
You are my star
You breathe new life
Into my broken heart

May angels protect you
And sadness forget you, little star
There's no reason to weep
Lay your head down to sleep, little star

May goodness surround you
My love I have found you
Little star, shining bright

You breathe new life
Into my broken heart

Never forget who you are, little star
Shining brighter than all the stars in the sky
Never forget how to dream, butterfly
Flying higher than all the birds in the sky

Never forget who you are, little star
Never forget where you come from, from love

Little star
Little star
Little star
From love

2015. február 5.

A diéta hatásai

Több mint egy hete tartjuk a diétát. Gyerekek nem, csak mi ketten. 
Vannak mellékhatásai. 
Depresszió. Nyomaszt, hogy ezentúl hogy lesz. Mit főzzek, miből, miként, hogyan megyünk vendégségbe, soha többet nem ehetek kovászos uborkát, tejfölös lángost? Sok-sok kérdés a fejemben, ami levertséget és rossz kedvet csinál. 
Fáradtság.Totál ki vagyunk purcanva. Hazajövök, rendet rakok és irány az ágy. Nem bírok többet. Olvasni sem, mert a betűk tácolnak. 
Szédülés. Abba kellett hagynom a porszívózást, mert annyira erősödött a szédülésem! Na de Eszti!!! Ha már a porszívózás sem megy???!!!
Szomjúság. Állandóan szomjas vagyok. Pedig sokat iszok...
Ezeket leszámítva a fizikai közérzetem sokkal jobb. Pl. elmaradtak a puffadások :) Állítólag 3 hét múlva lesz sokkal jobb. Kb. addigra áll be a szervezet. Addig maradnak az elvonási tünetek. Mert ez olyan szerintem. Jövök le a cuccról :D
A főzésben a tejföl hiányzik a legjobban. Nem rossz amit csinálok, -mert azért csak konyítok hozzá-, de nem olyan... Más. Szokatlan. Még ismeretlen ez az út. Idő kell, hogy belerázódjunk. De bizakodok és kitartok.

Kontroll

Az OITI-be mentünk a leletekkel kontrollra. 
Valamiért nem izgultam. Valamiért az MR óta nem izgultam már. 
Időpontom volt a rendelésen. Így is két órát vártunk. 
Nem volt jó élmény. Rengeteg embert láttam olyan állapotban, amilyenbe nem szeretnék kerülni. Tolókocsival, kopaszon, heges koponyával, sántán, béna végtaggal, legyengült immunrendszertől durván herpeszes szájjal stb. 
De csak beszólítottak. 
Doki nézi, összehasonlítja a képeket és megállapítja, hogy érdemben NEM NŐTT! 
Nem könnyebbültem meg, nem akartam ünnepelni, pezsgőt bontani. Ez nem az a helyzet.
Megállapodtunk, hogy 4 hónap múlva lesz a következő követés. Addigra be kell, hogy álljon a szervezetem az új diétától. Gondoltam én...

Ennyi. Család, barátok, ismerősök örömködtek, de én nem örültem. Még mindig ott van a kis g.ci. Fenyeget, sakkban tart, félelmet kelt. Én akarok az erősebb lenni!!!


Jaaa, egyébként a kontrollt összekötöttük egy sokkal kellemesebb élménnyel és elmentünk utána áztatni. A Dandár fürdőbe mentünk és nagyon-nagyon klassz pár órát töltöttünk ott el. Full relax kinti medencében, egy kis szauna és beszélgetés. Már régóta vágytam erre.  Csak ajánlani tudom a helyet azoknak, akik jó áron családias kis fürdőbe vágynak minden flanc nélkül egy kis retro érzéssel.
A baj csak azzal van, hogy mindig menni kell valami miatt egy idő után... :)

http://www.dandarfurdo.hu/