Időpontom volt arra a napra a neurológiai rendelésre, mikorra az eredmény várható volt.Előre cidriztem, hogy megint meg kell jelennem a becses doktornő előtt. Gondoltam felveszem majd a pléhpofát, aztán ágyesz-bugyesz...
Na ja. A pofáraesés. Csak megnézem mi van a leletben. ...és akkor ott látom. Valami van. Bassza meg! Lehetséges astrocytoma!!!! Mielőtt szólítanak vadul nyomkodom a telefonom gombjait, hogy információhoz jussak. Agydaganat! A picsába!!!! Elkezdtem remegni.
Kezébe nyomom őnaccságának a leletet.
"-Hmm, hát ez egy pozitív lelet."
Megint végigsétáltat a rendelőn csukott szemmel. Megnézi az MR felvételt. Kérdezem tőle, látott már ilyent?
Szem kiguvad.
"-Milyent?
-Ami a képernyőn van.
-Most én élnék azzal a jogommal, hogy nem nyilatkoznék."
Keserűen felnevettem. Mondom neki, az hogy a tesómnak lymphomája volt, mennyire játszik?
"-Még az is lehet, hogy ez az... A szédülése viszont biztos nem ettől van..."
Aztán mondta, hogy innentől kezdve neki már nincs tennivalója, menjek az idegsebészetre vagy Pestre.
Minden jót kívánt én meg remegve, rettegve, felkavart gyomorral kimentem.
Hirtelen sötét felhőket láttam a fejem fölött, pedig szikrázott a meleg nap. Torkomat szorongatta a kétségbeesés és szédültem. Felhívtam a férjemet és neki már hisztérikus sírással mondtam, hogy valamit találtak a fejemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése