2014. november 16.

Sport

Ami vitathatatlanul elmondható rólam, hogy hedonista vagyok. Ehhez legfőképp az evés élvezete tartozik, ami meg is látszik a testalkatomon és a súlyomon. De mindemellett kisebb kihagyásokkal, mindig mozogtam valamit. 
Gyerekkorunkban mi nem sportoltunk. Családi teória volt, hogy nem sportolhatunk. A múlt rendszerben, mint "rendszerellenesek", a nagyszüleim és szüleim úgy gondolták, nem jó csapatba tömörülni. Jártam úszni gyerekkoromban 2 évig, imádtam, de annak is véget vetett a család. Amúgy a nagyszüleim irányítottak mindent. De erről talán majd később...
Szóval az uszodába járáson és bicózáson kívül, 22 évesen kezdtem el rendszeresen eljárni mozogni.
Stepaerobic-kal kezdtem, ami szerelem volt hosszú éveken át. Táncos koreokkal, hangos zenére tombolva, párásra beizzadva a termet lelkesen jártam az órákra. Ezt kisebb megszakításokkal kiegészítettem női tornával is. Mit ne mondjak, az alkatomhoz és evési szokásaimhoz képest, remek közérzettel, elég jó kondit és állóképességet adott. 
Aztán az oktatóm nem tartott több órát már, így maradt a női torna és az uszodába járás, meg a bicózás. Na a bizózás amolyan kedvtelésből tekerés volt, semmi komoly.
Majd egyszer a lányom óvónénije elhívott egy Zumba órára. Mivel táncos volt, intenzív és izgalmas nagyon bejött. Rendszeresen és kitartóan jártam is kb. 3 évig. Sajnos ennek is vége szakadt egy időre, mivel babát vár most a zumbaoktatóm. 
Egy ideje nem járok rendszeresen mozogni, ami teljes mértékben megváltoztatta a közérzetemet. Érzem, hogy az egyensúly felborult és tudom, hogy ez nem jó. 
Tavasszal, a határaimat feszegetve elkezdtem kocogni. Soha életemben nem futottam. Aztán egyszer mikor kimentem az erdőbe a kutyával sétálni, gondoltam kipróbálom, miről beszél mindenki. Meglepődve konstatáltam magamban, hogy kontrollált tempóban megy ez nekem és egész jó érzés. Így elkezdtem kocogni az erdőben. Több tényező miatt sajnos nem tudom rendszerességgel művelni. Időjárás, munkabeosztás, aktuális térdfájdalom stb. Épp ezért most kapóra jött ez a WALKenergie dolog.
Mikor utoljára voltam edzésen, akkor határoztam el, hogy a sportról és a kitartásról fog szólni a következő bejegyzésem.
Mert óra közben rájöttem, hogy én egy fegyelmezetten kitartó ember vagyok. 
Láttam mások hogy dolgoznak és a kapacitásomhoz képest én mindig minden mozgásformában kitartó és kemény voltam. Mert kemény is vagyok! Nyafogás és kifogások nélkül vágok bele, és viszek véghez dolgokat. Ha kell, önállóan is megyek és végigcsinálom azt, ami a feladat. Ez vonatkozik a sporttól a munkán át mindenre.
Vajon a mostani feladathoz is elég kemény és kitartó vagyok? Mert először azt mondtam, hogy ez egy újabb feladat, amit meg kell oldanom. Amikor a Walkenergie órán izzadva lépkedtem, úgy éreztem kemény nő vagyok és ezúttal is kitartó és fegyelmezett leszek! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése