2015. május 6.

Valamit megvalósítok magamból a héten...

Mert szombaton indulok Amerikába. Egyedül.


'82 óta lakom itt. Volt ugyan két év USA gyerekkoromban, egy-egy a Balatonon és Ausztriában, de tulajdonképpen én soha nem voltam távol az otthonomtól teljesen egyedül. Nem voltam koleszos, nem laktam albérletben, nem jártam be Európát stoppal stb.
Most itt az ideje, hogy változtassak ezen.
Első lépésként elmegyek rokonlátogatóba Kentuckyba. Jó lesz távol lenni mindentől és mindenitől akik évtizedek óta folyamatosan körbevesznek. Az életünk épp egy bazi nagy válságba jutott és én figyelek, lesem a jeleket, útmutatásokat mindenhol. Nem beszéltek bele mindent mindenbe, mert van józan ítélőképességem, de igenis, hogy vannak erős jelek, impulzusok, melyek mellett nem mehetünk el szó nélkül.
Például tegnap remek barátnőkkel randiztam, akiktől nagyon sok bölcsességet hallottam. Meséltem, hogy jártunk az egyik faluban házakat nézni, de valamiért NEM. Nem tudom meghatározni miért, de nem szeretnék ott élni és a férjem is épp így érzett. Drága Mónika nénim pedig mondja: "Talán mert az ott zsákfalu és valaminek a vége. Ezért nem szeretnétek ott lakni."
Aztakurva!!! Lehet! hihetetlen dolgok ezek és egyre nagyobb fontossággal bírnak.

Szóval hasonló impulzusok miatt utazok. Na meg a kalandvágy miatt is... Hiszen én egy be nem teljesült amazon vagyok. Kell a kaland, kell a magány, kell az önállóság! Nem félek, de izgulok. Jól izgulok! Jó lesz!

Majd jelentkezem...