2014. november 3.

Ahogy indult...

2013 májusában elkezdtem durván szédülni. Nem tetszett a szitu, idegen volt és ijesztő. Elmentem hát a háziorvosomhoz. Vérnyomás rendben, elküldött fül-orr-gégészhez és felírt valami gyógyszert.
A fülem rendben volt, én meg becsületesen szedtem közben amit felírt a doki. Aztán abba is hagytam, mert tulajdonképpen semmi olyan tünetem nem volt ami miatt indokolt lett volna a gyógyszer szedése. 
Visszamentem a háziorvoshoz és ő közölte, hogy szerinte semmi bajom, ez egy állapot mint az éhség és a szomjúság, egyszerűen szokjak hozzá. Jó.
A nyár végére aztán megszűnt a szédülésem. Idén tavasszal viszont megint elkezdtem szédülni. Férjem noszogatott, hogy menjek már végre el rendes dokihoz. Szóval május környékén kértem beutalót a neurológiára. Kaptam is időpontot a nyár közepére. 
Közben a férjem kollegájának felesége, agydaganattal való hosszú küzdelem után 35 évesen meghalt. Ez eggyel több indok volt, hogy megnézessem magam. 
A neurológusnál tett látogatásom egy külön bejegyzést érdemel, így majd innen folytatom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése