2015. március 24.

Hova lett az a fiu?

Ma a metrón szemben ült velem egy fiú a barátnőjével. A fiú nem volt jóképű, sem csábos vagy vonzó. Elgondolkodtam, hogy mit ehet rajta ez gusztusos, kis cserfes csaj.

Innen eszembe jutottal Te.

Te sem vagy jóképű, se nem csábos és vonzó. Meg csak jó tested sincs. DE!
Volt benned valami edés.Valami kedves. Valami, ami miatt mindenki szeretett veled lenni. Valami, amitől jókedvűek lettek az emberek körülötted. Valami, amitől népszerű voltál. Valami, ami miatt minden buliba hivatalos voltál.  Valami, ami miatt mindenről élvezet volt veled beszélgetni. Valami, amitől minden veled töltött perc, élmény volt. Valami, ami mégis vonzott hozzád. 
Jókedvű, édes, intelligens, nyitott, pozitív, szuperaktív, vicces.
De csak voltál. Mert mar nem vagy. Elfordultál, kileptél, eltűntél, megszűntél.
... és nagyon hiányzol. Órási űrt hagytál magad után. Betöltetlen űrt.
Te döntésed.
Meg az öve is. Azzá váltál amivé ő akarta. Tökéletesen véghezvitt tervvel. 
Nekünk már csak egyre halványabb emléke vagy önmagadnak. Kerestünk, kutattunk, de nem lelünk.
Fáj.
De nincs más választásunk, elengedünk.
Majd egyszer visszatérsz. ...és mi várni fogunk rad.


2015. március 22.

Megyek Amerikába!

Igen, igaz, még én magam sem hiszem el teljesen. 



Újévkor egy gondolat ütütt fejet bennem, hogy 25 év után ellátogatok Amerikába, oda, ahol két évig éltünk. 

Elkezdtem repjegyeket böngészni, megvettem, megigényeltem az ESTA-t, így május 9.-én utazhatok és terveim szerint 10 napot töltök Kentuckyban rokonoknál.
Nagyon izgulok a sok részlet miatt, de óriási adag jó izgulás is van ebben az egészben. 
Kell ez nekem, majdnem mint egy falat kenyér. Egész életemben ugyanazokkal az emberekkel voltam körülvéve, gyakorlatilag nonsztop. Ez lesz az első ilyen alkalom, hogy ilyen hosszú időre távol leszek, egyedül. EGYEDÜL! Kulcsszó! Nagyon kell. Kell a kaland, az izgalom, a nyugalom, a saját akaratom szerinti időbeosztás, a kikapcsolódás stb.
Rengeteg tervem van, hogy mit csinálok, kihez megyek, de ezek apró dolgok. Nem fogok többnapos kirándulásra menni, több államot bejárni, nevezetességeket megnézni. Csak úgy el leszek a sodrással.
Még benne van a pakliban, hogy a hátárnál visszafordítanak a bevándorlásiak, de férjem szerint erősen hinnem kell, hogy én már pedig kijutok Kentuckyba és akkor nem lesz gond. Ez így is lesz!

Kapcsolódik ehhez az egészhez egy érdekes történet is.
Mióta kint éltünk visszatérő álmom, hogy utazok ki, vagy már kint vagyok és telefonon fel akarom hívni a régi barátnőmet, aki az egyetlen olyan lány volt annak idején, aki pártfogásába vett és lelkileg, szellemileg mellettem állt mindig. 
Többé kevésbé azóta is tartjuk a kapcsolatot, így most is írtam neki a legutóbbi email címére, hogy elújságoljam utazásomat. 
Visszaírt! 
Nagyon meglepődött és nagyon örül nekem, de egyben döbbenten is áll a helyeztem előtt. 
Elmesélte, hogy mikor ő 22 éves volt, az anyukája ájulásos fejfájással, bekerült a kórházba, ahol kiderült, hogy IV. stádiumú agydaganata van és azonnali műtétre van szüksége. Meg is műtötték, majd elmondták nekik, hogy pár évig élhet még az anyukája. Kemó és hosszú lábadozás után helyre jött és ennek már 15 éve. Igaz, pár éve találtak nála egy újabb daganatot, ami erősen leépítette és most már egy speciális otthonban van mélydepresszióval, részlegesen cselekvőképtelen állapotban. 
El kellett ezt mesélje nekem, hogy értésemre adja, nem minden úgy van ahogyaz orvosok mondják és még sok-sok év állhat előttem. Azt is kihangsúlyozta, hogy rengeteget imádkozott az anyukájáért és értem is fog. 
Boldogabb nem lettem ettől az egész történettől, de örültem, hogy megosztotta velem.
Nagyon várom, hogy találkozhassam vele is. 
25 év után.

Szóval így megyek én Amerikába 7 hét múlva.
 

2015. március 9.

Sokat nosztalgiázom mostanában

Ki tudja, a tudatalattim mi alapján vezet el a régi emlékekhez, de sok minden eszembe jut mostanában...

A minap felidéztem magamban az olasz nyaralásokat. Konkrétan a kis kalandjaimat Marcoval. Hihetetlen szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen klassz élményeim voltak. 
15 éves voltam, mikor az arany homokban sütettem magam és a nagynénémmel éppen azt tárgyaltuk ki, hogy milyen helyes ez az olasz fiú mellettünk. Tipikusan barna bőr, fekete szemek csak éppen lehetne magasabb. 
Na ez a fiú egyszer csak ott termett mellettem, hogy "Ciao, I'm Marco!" 
Pfff, ahhh, miafasz? 
De azért csak felvettem a tempót. 
Ismerkedés. Jössz sétálni? Ücsörgés a móló meleg kövein. Fürdünk egyet? Némi testi kontaktus a víben majd csók. Még több csók. Este találkozunk? Találka a kemping bejáratánál. Randi a langyos, olasz éjszakában. Életem első citromos kólája. Séta a pineák között. Lemegyünk a partra? Mezitláb a homokban. Leülünk a napágyra? Életem első fülledt pettingje. Csak sok a szúnyog. Ideje lenne mennem. Elkísérlek. Zuhanyozunk egyet együtt? Uhhh. Én még sose... Te jó ég! Mit akarhat? Végül is, benne vagyok! De mégsem jó. Már kint várnak az utcán az ősök. Sorry. Holnap megyünk haza. Ohhh! Hát akkor ciao! Jó volt veled!

Na de milyen lucky girl vagyok én? 
Következő évben, pont ugyanakkor, megint ott. A strandon meglátjuk egymást és el sem hisszük. Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. 
Azaz mégsem, mert nem a zuhannyal :)
Minden este randizunk. Sétálunk, dumálunk és faljuk egymást. Igazi nyári kaland. Úgy érzem magam, mintha a Pet Shop Boys, Domino dancing klippjének szereplője lennék. Csak itt nem volt még egy pasi. 



Súlytalan, könnyed, felhőtlen, fülledt, forró, nyári kaland. Minden lánynak meg kellene tapasztania egyszer az életben.
Sok hasonló élményem volt. Túlzás nélkül mondom, hogy szerencsés voltam. Szép emlékek sorát tudom felidézni. .... és ezzz de jó érzés!!!

2015. március 7.

Fagyikiállítás - vagy csak álmodom?

De nem! Nem álmodom!

Tudniillik visszatérő álmaim vannak a fagyizással. Durva. Általában kora tavasszal jelentkeznek ezek az álmok és a lényeg mindig ugyanaz. 
Fagyizót keresek, amiről hallottam már, vagy jártam ott régebben és tudom, hogy nagyon finom fagyi van ott. Általában ezek pici kis üzletek a Budai úton a tízemeletesek alatt, vagy szemben a volt laktanya területén eldugva. Ja, meg Olaszban is mindig keresem a fagyizókat ahol jártam már korábban. Mondjuk ilyen volt már igazából is, hogy visszatértem egy fagyizóba, ahol mondjuk évekkel korábban jártam.



Summa summarum rajongó vagyok! Nem vagyok édesszájú, de fagyizni imádok. De csak jó fagyit! 
Sajnos az utóbbi években annyi szar fagyival találkoztunk (vagy kifinomult az ízlésem), hogy sokszor a kukában landolt. 
Meghitt családi program szokott lenni, hogy felülünk a biciklire vagy az autóba és elmegyünk fagyizni a jó helyekre. Ezek általában városon kívül vannak, képesek vagyunk akár 30 km-t utazni, hogy nyaljunk egyet. 

A fiam egyik nyáron, pontozási elvekkel még fagyitesztet is csinált a városban található fagyizókról.

A diéta miatt, most ez is kicsit dugába dől. Óriási űrt hagyva maga után. 
Vagy mégsem?

Még a diéta előtt elhatároztam, hogy elmegyek az első fagyi kiállításra. Aztán meginogtam, hogy minek, ha egyszer nem ehetek. De aztán azt mondtam, hogy lófaszt fogok én lemondani mindenről a diéta miatt! Nem leszek egy szánalmas remete!
Úgyhogy elmentem, azzal az elhatározással, hogy sorbet-t (víz alapú gyümölcsfagyi) simán ehetek. 

Fagyimennyország!!!!!!! Óóóóóóhhhh!

Minden várakozásomat felülmúlta!
Az, hogy bőven voltak sorbet fagyik, még hagyján, na de volt vegánfagyi is, amit simán ehetek és valami mennyei! 
Óriási választék. Tökmagfagyi, palacsintafagyi, fánkfagyi, korianderes gyömbérfagyi, málnás paprikafagyi, sós karamellafagyi, fekete vaníliafagyi, teafagyi, céklafagyi, petrezselymes kiwifagyi! Legszívesebben beköltöztem volna oda!

Remekül éreztem magam! Kicsit kiléptem a jelenlegi komfortzónámból és ez nagyon jót tett. Még aznap mint valami duracellnyuszi, itthon takarítottam, főztem, annyira feltöltődtem energiával!
Konklúzió:                              Nem mondok le a fagyizásról!
Vizes fagyi mindig mindenhol akad, a vegánfagyiról nem is beszélve.

Törlődtek a fotók!!!! Áááááááá!

Hát, én ezt nem értem! Hogyan? Törlődött az összes fotó a blogról :(
Oké, variáltam a google+-on, de akkor sem egyértelmű!
Egy csomó meló odaveszett.
De újratöltöm!

2015. március 3.

Fülbevaló

A kislányom valamelyik nap megemlítette, hogy szeretne másik fülbevalót. 
Csípőből elutasítottam. Épp úgy, mint engem 8 évesen mindenki. 
Mert az első gondolatom az volt, hogy jó az a kis karika a fülében. Kényelmes, ezüst, ezért nem allergizál, szolid, biztonságos. Nem kell variálni. 
De aztán végiggondoltam, hogy 1985-ben, amikor 8 éves voltam én nagyon-nagyon vágytam lógós fülbevalóra! De soha nem kaphattam meg... 
Rozi pedig csak pici beledugósra vágyik. 
Hát, átgondoltam :) 
Vettem neki két pár aranyos kis fülbevalót Pécsen és úgy örült neki! Másnap már ki is cseréltük és izgatottam ment az iskolába benne. 

Én pedig belegondoltam, hogy gyorsabban megy az idő, mint szeretném. Mert új fülbevalóra vágyó nagylány lett az én kis Rozimból!  Hogy mennyire elérzékenyültem, mikor pár éve utoljára teregettem ki az ovis ágyneműjét! Hogy még pár év és kis nő lesz belőle. ...és ennek nagyon a részese szeretnék lenni!

Élő étteremben jártunk

Gabi barátnőm mesélte, hogy a fia elvitte Pesten egy élő étterembe és nagyon klassz élmény volt. A diéta kapcsán én is kutakodtam a neten és örömmel nyugtáztam, hogy Pécsen is van ilyen hely. Be is jelöltem őket a FB-on.
https://www.facebook.com/naturetelbar?ref=ts&fref=ts
Elképesztő, hogy miket postoltak! Gusztábbnál, gusztább kajákat és sütiket, tortákat! Mihelyst megláttam azokat a tortákat, azonnal felhívtam a megadott számot.
A csaj rendkívül kedves és segítőkész volt, megbeszéltük, hogy mit lehet, mit nem, könnyedén leegyeztettük milyen szülinapi torta legyen. Előre felhívta a figyelmemet, hogy borsos ára van az ilyen tortának, de erre azért számítottam.
A hétvége előtti hetekben folyamatosan követtem a FB-on őket, így tudtam nagyon jól, hogy ott használnak olyan alapanyagokat is, melyeket nem ehetnénk, de úgy gondoltam, hogy egy szülinap alkalmával  csöppet csalhatunk az egészséges nyers ételek javára. 
Szombat estére jeleztem az érkezésünket. Mivel ételbár, arra gondoltam, kisebb hely lesz, pultokkal, könyöklőkkel. De belépve konstatáltam, hogy szellős, kényelmes a helyiség, hangulatában pedig, abszolút tükrözi a profilt. Kellemes, harmonikus, nem eltúlzott belső design.


Előre le volt foglalva egy hosszú asztal nekünk, de megijedtem, mert a nyitva tartás 7-ig volt kiírva. A tulajdonos viszont biztosított róla, hogy addig maradunk, míg szeretnénk.
A pultnál elmondták, hogy mi-micsoda, hogy készült és én mindenből kértem egy keveset.


Székelykáposzta savanyúkáposztából, napraforgómaggal. Tökmagolajos friss saláta, kesudiósajttal. Csicsókasaláta. Töltött káposzta, zellerrel, aszalt paradicsommal, napraforgómaggal töltve, kesutejföllel. Füstölt kesutejfölös kevert saláta. Mindez krékerrel.
Tyűűűű, de finom volt minden! A töltött káposzta bombasztikusan finom volt! Teljesen hozta a hagyományos ízvilágot, egyáltalán nem hiányzott a hús belőle és a nyersessége sem volt tolakodó. Sajnos savanyúkáposztalevélbe volt csomagolva, amit nekem nem lehetne enni, mert erjesztett, de már agyalok az elkészítésén.
A másik nagyon finom a füstös, tejfölös saláta volt. Soha nem jutott volna eszembe a brokkolit nyersen salátába rakni. Roppanósan szeretem, de mindig előgőzölöm kicsit és most megállapítottam, hogy nyersen sokkal, de sokkal finomabb! /Csakhogy ezt is csak előfőzéssel ehetném!/ A füstös íz pedig nagyon megdobta. Már ezen is agyalok egy ideje, hogy mivel lehetne a füstös ízt megadni némelyik kajának és most megtaláltam a megoldást! Folyékony füst! Már meg is rendeltem a gyógynövénydiszkontban! Nagyon várom már!

Az ételek mellé turmixokat ittunk, melyek a tulajdonos elmondása szerint bazi nagy vitamin és ásványi anyag bombák a mindennapokban.

Majd jött a torta.
A férjem rendesen meglepődött, nem gondolta, hogy lehet tortát :)


Az alja kókuszreszelék és mazsola keveréke, utána jött egy fűszeres almástöltelék, melyet útifű maghéjjal tettek kocsonyássá (ezt be kell szereznem!) és rajta egy istenien finom, nem túl édes csokikrém, ami avokádóból, kakaóvajból és kakaóból készült. Az egész megszórva roppanós kókuszcsipsszel.
Fenomenális volt! Az a csokikrém!  Hmmm....



Minden klappolt.
Persze nyugtáztuk, hogy ehhez apparátus, idő, mindenféle felszerelés és sok pénz kell. Ezek az alapanyagok nem olcsók.
Sajnos mindenben volt valami, ami nekem tiltott, úgyhogy ez sem átfogó megoldás számomra. A nyers konyha rengeteg magot használ és én csak a diót ehetem.
De remek élmény volt és az ott tapasztaltakat egészen biztos, hogy fogom kamatoztatni.
Köszönöm Natur Ételbár!

2015. március 2.

Pécsen töltöttük a hétvégét

Mivel férjemnek a szülinapja volt, elutaztunk barátokkal Pécsre, hogy ott töltsük a hétvégét. Eredetileg Villányba mentünk volna pinceszerre, heveny italozással és evészettel, de a diéta miatt lemondtuk. Viszont a szülinapi hétvégéről nem akartunk lemondani, így beterveztünk egy hétvégi városnézést.
Nem volt egyszerű.



Csütörtök-péntek kutyultam, kavartam, sütöttem, hogy jól felpakoljunk kajával. Vittem reggelirevalót, napközbeni csipegetnivalót, de így is siralmas volt a kajálás része a dolognak.
Mivel a többiek éhesek voltak, kénytelenek voltunk beülni egy vendéglőbe, ahol semmit nem tudtam rendelni magamnak a limonádén kívül. Nagyon szánalmasnak éreztem magam, pláne, hogy rendesen elcsípett valami kórság és elég kutyául voltam.
Megettem a maradék rizst amit hagytak a többiek, de aztán ennyi. Jól nem éreztem magamat tőle, max nem korgott a gyomrom.

Aztán aznapra még bejelentkeztünk egy élő kajás étterembe is, hogy ott aztán kidőzsölhessük magunkat. Minden klassz volt, bővebben írok róla egy külön bejegyzésben. 

Utána még beültünk kocsmázni, ahol szintén nem fogyaszthattam semmit, csak epekedve lestem, hogy isszák a többiek a Jagereket. Persze a kocsmázás után éhesek voltak és toltak az éjjeli gyroszosnál egy tökéletes gyrost. 
Na ott már sírni tudtam volna. Imáááádom!...és az éjszakai piázás utáni gyrosozást is! Nagyon zaklatottnak éreztem magam. 

Másnap reggel a helyi bolha/lomis piacra mentünk, ahol mindenki reggelizni is akart. Na tessék, megint egy újabb kín! 
De aztán sikerült olyan büfést találni, aki csinált igazi krumpliból sült krumplit, így sült krumplit reggeliztem borzalmas, menzás teával. 
A nap hátralevő részében az otthon sütött, 3 napos, rizsliszttől fojtós krumplispogácsát ettük répás sütivel. 

Egész hétvégén járt az agyam ezen az egészen. 
Én nem tudok így élni egész életemben. Ez a hétvége tökéletesen demonstrálta, hogy utazások, kiruccanások, ünnepek alkalmával mennyire nem megoldható a diéta. Nincs olyan vendéglátó egység, ahol ki tudnák szolgálni az igényeinket. Nincs az a kajamennyiség, amivel készülni lehetne. Nincs tökéletes megoldás. 
Nem csak arról van szó, hogy nem tudunk a többiekkel tartani, hogy korlátozva vagyunk. Hanem arról, hogy szinte lehetetlen megoldani!
Persze ahogy az egyik barátunk mondta "kellemetlen, mint a köröm alá ment szálka" nézni, hogy ők hogy tolják be az 580 forintos gyrosukat. Igen az! 

Ha reálisan akarok gondolkodni, akkor azt mondom, végigcsinálom a 4 hónapot, akárhogy is, de utána meg kell találnom az egyensúlyt. 
A hétköznapok egyszerűen mennek, könnyű itthon főzött leveseket, főzelékeket enni. Nincs miről lemondani, nincs mihez alkalmazkodni. De az alkalmak, utazások muszáj, hogy arról is szóljanak, hogy többet engedünk magunknak! Csak azt nem tudom, hogy biokémiai szempontból mennyire lehet "bűnözni"? Egy hétvégi kilengés mennyire kutyulja meg a testem működését? Egy kis mennyiség a tiltottból hogyan hat a kis gecire? 
Félek megkérdezni ezeket a doktornőtől, mert ő nem fog engedni. Tudom, hogy nem. 
Vagy csak hallgassak az érzéseimre, ösztöneimre? Tudni fogom mi a sok, mi a kevés és mi az elég? Mindig is tudtam, csak nagy ívben tojtam rá... De tudományos szempontból nem tudom. 
Oké az életmódváltás, de továbbra is élvezni szeretném az életet!

Azért sok klassz pillanat volt hétvégén!
Végre láttam a Zsolnay negyedet. Életemben először bennragadtunk egy liftben, ahonnan hosszú percek után tudtak csak kimenteni minket. Sokat nevettünk. Vettem egy pénztárcát 300 forintért. Láttam Pécset fentről, éjszaka. Nagyon klassz szállásunk volt. Ettem finom élő ételeket.


Amúgy a barátok el volta ájulva a kencéimtől meg a sütitől meg a pogácsától. Aztán lehet, hogy kegyeshazudtak...He-he-he... Bár a cukkinikrémet rendesen kitunkolták. 
Egyébként mindenki nagyon aranyos és toleráns volt. Meghatóan. Érdemes volt velük szülinapozni.
Köszönöm!