Ma a metrón szemben ült velem egy fiú a barátnőjével. A fiú nem volt jóképű, sem csábos vagy vonzó. Elgondolkodtam, hogy mit ehet rajta ez gusztusos, kis cserfes csaj.
Innen eszembe jutottal Te.
Te sem vagy jóképű, se nem csábos és vonzó. Meg csak jó tested sincs. DE!
Volt benned valami edés.Valami kedves. Valami, ami miatt mindenki szeretett veled lenni. Valami, amitől jókedvűek lettek az emberek körülötted. Valami, amitől népszerű voltál. Valami, ami miatt minden buliba hivatalos voltál. Valami, ami miatt mindenről élvezet volt veled beszélgetni. Valami, amitől minden veled töltött perc, élmény volt. Valami, ami mégis vonzott hozzád.
Jókedvű, édes, intelligens, nyitott, pozitív, szuperaktív, vicces.
De csak voltál. Mert mar nem vagy. Elfordultál, kileptél, eltűntél, megszűntél.
... és nagyon hiányzol. Órási űrt hagytál magad után. Betöltetlen űrt.
Te döntésed.
Meg az öve is. Azzá váltál amivé ő akarta. Tökéletesen véghezvitt tervvel.
Te döntésed.
Meg az öve is. Azzá váltál amivé ő akarta. Tökéletesen véghezvitt tervvel.
Nekünk már csak egyre halványabb emléke vagy önmagadnak. Kerestünk, kutattunk, de nem lelünk.
Fáj.
De nincs más választásunk, elengedünk.
Majd egyszer visszatérsz. ...és mi várni fogunk rad.
Fáj.
De nincs más választásunk, elengedünk.
Majd egyszer visszatérsz. ...és mi várni fogunk rad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése