Ki tudja, a tudatalattim mi alapján vezet el a régi emlékekhez, de sok minden eszembe jut mostanában...
A minap felidéztem magamban az olasz nyaralásokat. Konkrétan a kis kalandjaimat Marcoval. Hihetetlen szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen klassz élményeim voltak.
15 éves voltam, mikor az arany homokban sütettem magam és a nagynénémmel éppen azt tárgyaltuk ki, hogy milyen helyes ez az olasz fiú mellettünk. Tipikusan barna bőr, fekete szemek csak éppen lehetne magasabb.
Na ez a fiú egyszer csak ott termett mellettem, hogy "Ciao, I'm Marco!"
Pfff, ahhh, miafasz?
De azért csak felvettem a tempót.
Ismerkedés. Jössz sétálni? Ücsörgés a móló meleg kövein. Fürdünk egyet? Némi testi kontaktus a víben majd csók. Még több csók. Este találkozunk? Találka a kemping bejáratánál. Randi a langyos, olasz éjszakában. Életem első citromos kólája. Séta a pineák között. Lemegyünk a partra? Mezitláb a homokban. Leülünk a napágyra? Életem első fülledt pettingje. Csak sok a szúnyog. Ideje lenne mennem. Elkísérlek. Zuhanyozunk egyet együtt? Uhhh. Én még sose... Te jó ég! Mit akarhat? Végül is, benne vagyok! De mégsem jó. Már kint várnak az utcán az ősök. Sorry. Holnap megyünk haza. Ohhh! Hát akkor ciao! Jó volt veled!
Na de milyen lucky girl vagyok én?
Következő évben, pont ugyanakkor, megint ott. A strandon meglátjuk egymást és el sem hisszük. Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Azaz mégsem, mert nem a zuhannyal :)
Minden este randizunk. Sétálunk, dumálunk és faljuk egymást. Igazi nyári kaland. Úgy érzem magam, mintha a Pet Shop Boys, Domino dancing klippjének szereplője lennék. Csak itt nem volt még egy pasi.
Súlytalan, könnyed, felhőtlen, fülledt, forró, nyári kaland. Minden lánynak meg kellene tapasztania egyszer az életben.
Sok hasonló élményem volt. Túlzás nélkül mondom, hogy szerencsés voltam. Szép emlékek sorát tudom felidézni. .... és ezzz de jó érzés!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése