2015. március 2.

Pécsen töltöttük a hétvégét

Mivel férjemnek a szülinapja volt, elutaztunk barátokkal Pécsre, hogy ott töltsük a hétvégét. Eredetileg Villányba mentünk volna pinceszerre, heveny italozással és evészettel, de a diéta miatt lemondtuk. Viszont a szülinapi hétvégéről nem akartunk lemondani, így beterveztünk egy hétvégi városnézést.
Nem volt egyszerű.



Csütörtök-péntek kutyultam, kavartam, sütöttem, hogy jól felpakoljunk kajával. Vittem reggelirevalót, napközbeni csipegetnivalót, de így is siralmas volt a kajálás része a dolognak.
Mivel a többiek éhesek voltak, kénytelenek voltunk beülni egy vendéglőbe, ahol semmit nem tudtam rendelni magamnak a limonádén kívül. Nagyon szánalmasnak éreztem magam, pláne, hogy rendesen elcsípett valami kórság és elég kutyául voltam.
Megettem a maradék rizst amit hagytak a többiek, de aztán ennyi. Jól nem éreztem magamat tőle, max nem korgott a gyomrom.

Aztán aznapra még bejelentkeztünk egy élő kajás étterembe is, hogy ott aztán kidőzsölhessük magunkat. Minden klassz volt, bővebben írok róla egy külön bejegyzésben. 

Utána még beültünk kocsmázni, ahol szintén nem fogyaszthattam semmit, csak epekedve lestem, hogy isszák a többiek a Jagereket. Persze a kocsmázás után éhesek voltak és toltak az éjjeli gyroszosnál egy tökéletes gyrost. 
Na ott már sírni tudtam volna. Imáááádom!...és az éjszakai piázás utáni gyrosozást is! Nagyon zaklatottnak éreztem magam. 

Másnap reggel a helyi bolha/lomis piacra mentünk, ahol mindenki reggelizni is akart. Na tessék, megint egy újabb kín! 
De aztán sikerült olyan büfést találni, aki csinált igazi krumpliból sült krumplit, így sült krumplit reggeliztem borzalmas, menzás teával. 
A nap hátralevő részében az otthon sütött, 3 napos, rizsliszttől fojtós krumplispogácsát ettük répás sütivel. 

Egész hétvégén járt az agyam ezen az egészen. 
Én nem tudok így élni egész életemben. Ez a hétvége tökéletesen demonstrálta, hogy utazások, kiruccanások, ünnepek alkalmával mennyire nem megoldható a diéta. Nincs olyan vendéglátó egység, ahol ki tudnák szolgálni az igényeinket. Nincs az a kajamennyiség, amivel készülni lehetne. Nincs tökéletes megoldás. 
Nem csak arról van szó, hogy nem tudunk a többiekkel tartani, hogy korlátozva vagyunk. Hanem arról, hogy szinte lehetetlen megoldani!
Persze ahogy az egyik barátunk mondta "kellemetlen, mint a köröm alá ment szálka" nézni, hogy ők hogy tolják be az 580 forintos gyrosukat. Igen az! 

Ha reálisan akarok gondolkodni, akkor azt mondom, végigcsinálom a 4 hónapot, akárhogy is, de utána meg kell találnom az egyensúlyt. 
A hétköznapok egyszerűen mennek, könnyű itthon főzött leveseket, főzelékeket enni. Nincs miről lemondani, nincs mihez alkalmazkodni. De az alkalmak, utazások muszáj, hogy arról is szóljanak, hogy többet engedünk magunknak! Csak azt nem tudom, hogy biokémiai szempontból mennyire lehet "bűnözni"? Egy hétvégi kilengés mennyire kutyulja meg a testem működését? Egy kis mennyiség a tiltottból hogyan hat a kis gecire? 
Félek megkérdezni ezeket a doktornőtől, mert ő nem fog engedni. Tudom, hogy nem. 
Vagy csak hallgassak az érzéseimre, ösztöneimre? Tudni fogom mi a sok, mi a kevés és mi az elég? Mindig is tudtam, csak nagy ívben tojtam rá... De tudományos szempontból nem tudom. 
Oké az életmódváltás, de továbbra is élvezni szeretném az életet!

Azért sok klassz pillanat volt hétvégén!
Végre láttam a Zsolnay negyedet. Életemben először bennragadtunk egy liftben, ahonnan hosszú percek után tudtak csak kimenteni minket. Sokat nevettünk. Vettem egy pénztárcát 300 forintért. Láttam Pécset fentről, éjszaka. Nagyon klassz szállásunk volt. Ettem finom élő ételeket.


Amúgy a barátok el volta ájulva a kencéimtől meg a sütitől meg a pogácsától. Aztán lehet, hogy kegyeshazudtak...He-he-he... Bár a cukkinikrémet rendesen kitunkolták. 
Egyébként mindenki nagyon aranyos és toleráns volt. Meghatóan. Érdemes volt velük szülinapozni.
Köszönöm!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése