Több, mint két hónapja tart a diéta

...és nem vagyok jól. Inkább szarul vagyok. 

Miért?

Nagyon megvisel. Nem csak engem. Körülöttem mindenkit. 

Kedvetlen vagyok, passzív, fáradt, elgyötört stb. Nem vagyok önmagam. 

Kitartóan és fegyelmezetten tartom a diétát, de NEM ÉRZEM AZ EGYENSÚLYT!!!

Mivel nem vagyok jól, nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez nekem jó. Oké az életmódváltás, oké az egészséges táplálkozás, de az sokkal, de sokkal durvább! Gyakorlatilag beszorulunk a négy fal közé. A komfortzóna a lakás falain belül van. Aki ismer, az tudja, hogy ezt nem nekem találták ki. 

Hiányzik egy csomó minden. A nagy hétvégi reggelik, a családi pizzázások, a beülős kapucsínózások, a közös iszogatások, a koccintások, a tésztadagsztás, a készülődés, a vendégvárás, vendéglátás, a szombati gyrosozások és folytathatnám ezt a végtelenségig.
Látom a gyerekeimen is, hogy hiányérzetük van. Ők sincsenek jól. Megváltoztak a dolgok.

A konyhám egy élelmiszeripari laboratóriummá változott. Gyakorlatilag újra kell tanulnom főzni. Továbbra is kísérletezgetek a rizsliszttel, próbálom a tejfölt így vagy úgy pótolni, agyalok a húsmentes ételeken. 

A munka meg minden más mellett iszonyatos energiát felemészt a főzés. Agyalás, vásárlás, főzés, takarítás most nem úgy megy, mint korábban.

Ha fiam hazajön az iskolából, sokszor nem tud mit enni mert vagy nincs az ínyére, vagy elfogyott. Egyszerűen nem győzöm.

A hűtő vagy tökre üres vagy tele van zöldségekkel és dobozokkal, amibe a kész dolgokat rakom. 

Nincs az a kajamennyiség, ami elég lenne. Ezek nem kiadós kaják. Az alapanyagok pedig korán körbeérnek. 

A gyümölcssaláta már ízetlen, hiába akarok jót csinálni. Áprilisban kevés zöldségnek van íze. 

Rosszkedvűek vagyunk és ingerültek. 

Nincs kedvünk kimozdulni, mert nehézséget jelent. 

Eltűnt a fény a szememből, az életteli mosoly az arcomról. 

De valahogy eltűnt az az illatos, meleg hangulat is az otthonunkból. 

De ami nagyon, de nagyon odabaszott! A fiam, aki 17 éves, egyébként is vékony testalkatú, 5 kilót fogyott!!! Pedig ő nem is csinálja a diétát!!! Sírni tudnék kétségbeesésemben. Jó ez így? Tényleg erre van szükségem? Kétségeim vannak. Erős kétségeim. 

Félek! Félek, hogy szétesik az életem és félek, hogy ha abbahagyom nőni fog a kis geci. Össze vagyok zavarodva, káoszt érzek magam körül. Nem látom a fényt, az alagút végén. 

Itt a húsvét és nem érzem az ünnepet. Nem lesz sonka, torma, tojás, kalács. Nincs mit elvinni megszenteltetni. Ahogy ezt leírom, fojtogat a kétségbeesett szomorúság. Mi értelme van így a dolgoknak? Hogyan lehet így ünnep az ünnep? 

Keresem a válaszokat. El fogok menni több helyre tanácsot kérni,  több szem többet lát alapon. Meg kell találnom azt a kurva egyensúlyt, mert EZ ÍGY NEM JÓ!