Lassan 3 hete csinálom a diétát és vannak "ups and downs". Tegnap nagyon-nagyon rossz passzban voltam.
Nem sikerült a risotto, a sütemény és már a rizs szó hallatán és fordult a gyomrom. Besokalltam.
Nem szeretem a rizs és a belőle készült dolgokat. Soha nem voltam rizses és most azt kell zabálnom, egy csomó minden helyett.
Úgy éreztem képtelen vagyok erre az egészre. Nincs értelme úgy élni, hogy nem élvezem azt, ami eddig örömet nyújtott. Az érzés által okozott stressz pedig folyamatosan jelen van.
Azon gondolkodtam, hogy nem okoz -e nagyobb kárt a stressz, mint az eddigi táplálkozásom. Mert nem vagyok önmagam. Kedvtelen vagyok, passzív és kilátástalan. Nem mosolygok az emberekre és nincs kedvem velük társalogni.
Ki fogok tartani, mert bízom benne, hogy ez a kezdeti állapot. Az elvonási tünetek után következő depresszió.
Egyébként eddig úgy néz ki két kilót fogytam. Nem sok. azt hittem gyorsabb lesz, mert egyébként nagyon könnyen fogyok. Ez is kicsit elkedvtelenít. Bár, ha ép ésszel belegondolok, jobb a lassú fogyás.
Tegnap miközben épp kínlódtam, megvilágosodott előttem, hogy mi az egésszel a problémám. Valójában jókat eszünk, nem vagyok éhes és sok mindent szeretek a diétába foglalt alapanyagok közül.
Hanem az, hogy KORLÁTOZVA VAGYOK!
Világ életemben ez volt az, ami a belső feszültséget keltette bennem. Soha nem voltam szabad, független, a saját magam ura. Mindig korlátozva voltam valami által és ez feszültté tesz.
A diétában is ez a bajom. Hogy korlátok közé vagyok szorítva. Megint és újra!
Lehet kéne egy dilidoki... volt már róla szó korábban. De nagyon-nagyon szkeptikus vagyok ezzel kapcsoltban.
Egyelőre kitartok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése