Amióta "lerendeztem" a Pajesszal a dolgot, nem álmodtam vele. Most mégis újra.
Ott lógott, ahol én is voltam, úgy csinált, mintha minden frankó lenne, aztán egyszer csak felkaptam a szart és kipateroltam, hogy tűnjön el, ha már egyszer úgy döntött nem vagyok elég jó barátnő neki. Üvöltöttem vele.
Frucsa volt, mint minden álom. Nem tanusítok neki túl nagy fontosságot.
Az tény, hogy nem csalódtam soha senkiben ennyire mint benne, pláne mint barátban. Nem volt plátói, gaz, aljas, viszonozatlan szerelmem, ami így összetörte volna a szívemet, mint ő.
Baromira fáj, még mindig, de kösz jól vagyok. Nyugtáztam azzal, hogy valójában soha nem volt ő igaz barátom, mint hittem és így nem érdemes a sebeimet nyalogatni miatta. Nem érdemli meg.
Hiányzik az életemből nem tagadom, de próbálom másokban felfedezni azokat az értékeket, melyek miatt őket is épp úgy, ha nem jobban lehet szeretni. ...és szerencsémre vannak körülöttem ilyen emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése