Újév- új év

Ma 6.-a van, vízkereszt. Talán egy fokkal jobban érzem magam, mint újévkor.

Szilveszter éjszakáján, éjfélkor, a himnusz alatt eltörött a mécses. Legszívesebben kirohantam volna a helyiségből, de nem akartam 18 ember között drámázni, így csak csendben, de kétségbeesetten bőgtem. 

Új év. Boldogat. 

Ez most nekem nagyon nem ment. Újra ezernyi kérdéssel találom szemben magam. Mit hoz nekem ez az év? A betegséggel együtt megnyugvást, megbékélést? Vagy további betegséget, kétségeket, félelmeket?

Nekem nem boldog új év egyelőre...

A facebook-os köszöntéseken is kibuktam. Még újév hajnalán ezt posztoltam ki:

Nem kívánok minden kedves ismerősömnek KÖZHELYESEN boldog új evet. Aki a szívemben van, arra úgyis szeretettel gondolok az élet különböző pillanataiban és nem a fb-on osztom a személytelen jókívánságokat.

Bizonyára sokan gondolták, hogy mekkora nagyképű, bunkó ez az Eszti... Nem érdekel.  Nekem, most nem kellenek a közhelyek. Még az öcsém is mondta, mikor beszéltünk, hogy nem kíván boldog új évet, mert ő is utálja ezeket a kötelező köröket. Nem ez a lényeg most. De máskor sem. 

Szóval most kissé depresszióba estem, de dolgozom rajta, hogy másképp legyen. 

Ma csak pár órát dolgozok, így a reggelt edzéssel kezdtem, majd lazán, tettem-vettem meg ráérősen felporszívóztam. Így most jobb. 

Van még valami amit nagyon a fejembe vettem és sokat gondolok rá. 

Meg akarom látogatni az amerikai rokonokat Kentuckyban. Mivel két évet éltünk ott, mindig is álmodtam róla, hogy újra ott vagyok. Azt hiszem eljött az idő, hogy újra ott legyek. 25 év után nosztalgikusan vágyok rá, hogy felkeressem a régi barátokat, ismerősöket, helyeket. Tudom, hogy nagyon-nagyon jó lenne. Magamban, egyedül, napi kötelezettség nélkül, mint egy amazon :) Ahogy mindig is vágytam az ilyen kalandokra. Ha nem lesz akadálya, meg is fogom valósítani!

Nagyon várom már a következő MR kontroll időpontját! Már csak pár hét. ...és nagyon fosok. Tele vagyunk tervekkel, nem húzhatja keresztbe a számításaimat semmi!

PS: Borzasztóan elkeserít, hogy ettől az ostoba szilveszteri durrogtatástól mennyi kutya ment világgá! Egyszerűen nem értem, honnan a fenéből jött ez a primitív szokás. A pezsgő-virsli kombó oké, de a durrogtatás!!! Új év óta posztok tömkelegét látom a fb-on, eltűnt és talált kutyákról. Az ijedt kisbabákról, gyerekekről, idősekről nem is szólva. 

Az ostobaság mellett tiszteletlenség is azokkal az öregekkel szemben, akik megjárták a háborút, forradalmat. Gyakorlatilag azokat az időket imitálják a durrogtatók...