2014. december 24.

Karácsony

Karácsony van. 
Az az ünnep és időszak melyet minden ember izgalommal vár. Minden évben lelkesen készülünk az adventi időszakra, feldíszítjük a lakást, kivilágítjuk a házat és minden vasárnap leülünk, hogy meggyújthassuk a következő gyertyát. 
Mégis úgy érzem évről évre egyre feszültebb, kapkodósabb és kimerültebben telik ez az időszak. Mindenki rengeteget dolgozik, sok a program, sok a rohangálás és valahogy "a sok gyerek között elveszik a bába" érzésem van. 
Nem jó ez így. Karácsonyra olyan kimerültté váltam mindentől, hogy igazi elviselhetetlen házisárkánnyá változtam. Kiborítottam szegény férjemet, ingerült voltam mindenkivel. 
Sokat gondolkoztam, megéri ennyire hajtani a pénzt, mindenhol ott lenni, tökéletes süteményekkel megfelelni, makulátlan lakással várni az ünnepet. Nem tudom... Nekem mindig is fontosak voltak ezek a részletek, de talán itt az ideje leadni ezekből és jobban odafigyelni a másikra, a másik érzéseire és így emelni az ünnepi hangulatot. 
Aztán ott van bennem az a hatalmas félelem. Milyen lesz a következő karácsonyom? A sok ajándékot meddig tudjuk együtt élvezni? 
A hirtelen felocsúdás után úgy telt az elmúlt pár hónap, hogy minden a megszokott kerékvágásban zajlott. Nem változtattam semmin. Ugyanúgy beszélgetünk, tervezünk a jövőről, mint ahogy szoktunk. Mikor "beavattam" barátokat, mind azt mondták, nem látszik rajtam, hogy ki lennék borulva. Ami igaz is, hiszen attól még nem fog változni semmi.
De legbelül ott van bennem a félelem. Nagyon félek. Mi lesz, ha... ? Érzem, hogy ez a karácsonyi hangulat és a legbensőbb érzéseim egy pillanat alatt depresszióba tudnak fordulni. Nem nézek szembe a szörnyű valósággal? Nem vagyok elég őszinte magamhoz? Homokba dugom a fejem? Vagy így csinálom jól, hogy élem és élvezem az életet? 
Egyet tudok csinálni, hogy a legbelső ösztöneimre hallgatok. Élvezem a családommal, a barátaimmal az élet minden egyes pillanatát és ha akadály gördül elém, akkor megoldandó feladatként tekintek rá.

Legyen szép karácsonya mindenkinek, élvezzétek egymást, az életet!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése