Január 27. tömény egy nap

Időpontom volt a kineziológushoz és egy orvoshoz, aki egy kedves "sorstársamnak" sokat segített. 

Ez egy külön sztori. 

Ráírtam FB-on erre az ismerősömre, egy hétköznapi témában és mellesleg megjegyeztem neki, hogy hamarosan megyek MR-re és baromira ki vagyok miatta, na de ő ezt tudja, milyen érzés. 

Azt gondoltam tudja mi van velem, mert a férjével megosztottam a helyzetet. Nem tudta és baromira kiakadt. Ő egy bazi kemény emlőrákon van túl, két gyerekkel, szerető férjjel. Mellesleg a csaj csontra olyan anyag, mint én. Stílus, habitus, értékrend, életfelfogás, külső stb.

Közölte, hogy fel kell keresnem a dokiját és beszélnünk kell, mielőbb. 

Beszéltünk. A doki akihez el kellett mennem, egy neves intézmény eldugott kis laborjában, 25 éve kutatja, hogy mi a bánat okozza a testben a daganatok, ciszták és egyéb nyalánkságok kialakulását. A kaja a lényeg. Az a szenvedély, ami az egész életünket körbeveszi, behálózza és sokban meghatározza. 

Sorstársam mióta követi a doktornő által kidolgozott étrendet, 23 kilót fogyott, a tumormarkerei zuhannak, a húgysavszintje csökkent és állati jól érzi magát a bőrében.

Így kerestem meg én is ezt a dokinőt.

Éreztem, hogy itt nagyon durva változások lesznek. Már régóta érzem, hogy változásokra van szükségünk. 

Hogy az életvitelünk elment egy nagyon rossz, masszívan hedonista irányba, sok-sok kellemetlen testi tünetet okozva.

Na de előtte a kineziólógushoz mentem.

Vártam a találkozást, mert jól éreztem magamat nála előző alkalommal is. Ezúttal sem volt másképp.

De nehéz kifejezni, hogy mi volt ott! Már hatodszorra kezdem el a mondatot...         Szóval, a lényeg, hogy nem számít ki mit gondol rólam, a lényeg, hogy magamban bízzak, hogy tiszteljem magam, a saját akaratomat és ne féljek ezt kinyilvánítani. Az érzéseimet, véleményemet magabiztosan és határozottan képviseljem. Egyedül hozzak meg döntéseket és ne féljek véghez vinni őket. 

Ez azért érdekes módon összekapcsolódott a szándékommal, hogy szeretnék egyedül elutazni az USA-ba, illetve, hogy egyedül megyek rögtön egy doktornőhöz, aki érzésem szerint ütős dolgokat fog mondani.
Ismét jobban éreztem magamat a nála eltöltött idő után, így felvértezve rohantam a másik helyre.

A doktornő rövid bemutatkozás után rögtön azzal kezdte: "-Maga tejérzékeny!" Kérdem tőle: "-A pöttyeimből gondolja a nyakamon? -Nem, de azok is amiatt vannak!"

Szóval ránézésből meg tudja állapítani ki a tejérzékeny. A testalkat, bőrszín, bőrpír, kiütések, jellegzetesen fodros elhízás. Nem laktózallergia, fehérjeérzékenység! 

Megnézi a laboromat és megállapítja, hogy a májam be van gyulladva és folyamatos gyulladás van a szervezetemben. Beszélgetünk a testi tüneteimről, a család kórtörténetéről és ő bölcsen bólogat. Minden egybevág.

A szervezetem nem tolerálja a sok fehérjét, melyet a hedonista életmóddal bevittem a testembe és a hajhullás, kiütések, vizesedés, szédülés, itt fáj-ott fáj, agydaganat a következménye. 

Egy daganat másfél-két év alatt alakul ki, többnyire egy erős sokk-, stresszhatással. Stimmt.

Tehát! Egy évig nem ehetek húst, nem ehetek semmilyen tejterméket, glutén tartalmú ételeket és sorolja, sorolja. Próbálok jegyzetelni, de csak a káoszt hatványozom a macskakaparásommal.

A "kotta" ott van a kezében. Minden le van írva. Magyaráz, van amit értek, van amit nem. A lényeget azért elkapom és tudom, hogy igaza van. Próbál kemény lenni, de látom mögötte a jószándékú és vajszívű embert. Nekem kell a seggberúgás, hogy változtassak és most ez az!

Zsong az agyam. Kissé sokkolva vagyok, pedig számítottam hasonlóra. 

Majd folytatom a lényeggel...