Sokk. Legbelül talán nagyobb, mint amikor megtudtam, hogy van a fejemben valami.
Az étkezés/étel mindig is egy masszív meghatározója volt az életünknek. Az összejövetelek, a kirándulások, az utazások, a nyaralások, a munkám, mind külön íz, illat, zamat, aroma. Nekem az egyik legnagyobb szenvedélyem az életben.
... és most ezen lesz változtatva.
Tehát.
Egy évig nem ehetek semmilyen húst, tejterméket. Emellett nagyjából egész életemben le kell mondanom a glutén tartalmú élelmiszerekről és egy csomó egyéb mindenről.
Ez a diéta a krumplira és rizsre épül. Fehérje szegény és a sav-lúg egyensúlyt tartja karban a szervezetben. Vannak bizonyos zöldségek és gyümölcsök, melyek nem fogyaszthatók. Vagy azért mert savasítanak, vagy a fehérjetartalmúk miatt, vagy amiért és ahogy beépülben, felszívódnak a szervezetben.
A doktornő ezeket kutatja már hossszú évek óta és semmi sem a véletlen műve. Szerinte így lehet megakadályozni, hogy ne nőjön az kis g.ci. Hiszek neki.
De akkor is sokkolva vagyok. Félek az elmaradt élmények hiányától. Nem a hús fog hiányozni, hanem az élmények. A Balaton-felvidéki bicózásokkal egybekötött fröccsözések, a strandos lángosozások, a grillezések, bográcsozások, szülinapok, étterembejárások, családi fagyizások, pizzatesztek, hamburgerezések.
Van arany középút? Nem tudom. Most elszánt vagyok, mert érzem, hogy kell a változás. Szükségem van a változtatásokra.
A szekrények, a kamra és a hűtő telis-tele van mindenféle élelmiszerrel. Nagyon sok mindent nem tudok már hasznosítani. A szívem vérzik, hogy sok mindentől meg kell válni és káoszt érzek a fejemben. Mit mivel, hogyan? Az eddig jól betudott rutinnak vége, mindent másképp kell csinálni. Nincs kenyér és tejföl például.
Egyszer azt nyilatkoztam egy magazinban, hogy fokhagyma és tejföl nélkül nem tudnék élni. Hát pedig most tejföl nélkül fogok. Meg sok minden más nélkül.
Tehát most ez feladat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése