Volt egy időszak mikor a kisfiam 2-3 éves volt és cseresznyének hívott néha. Nem tudom miért, de szerettem. Olyan kereknek és mosolygósnak éreztem magam tőle. Ebből jött aztán, hogy különböző netfelületeken a cherrybabe a nick-em.
Aztán, a cseresznye az első gyümölcs. Az első valami ami piros, érett és örülünk neki. Egyébként meg imádom!
A cseresznye gömbölyű és kedves. Szerintem. Egy feketeszeder például nem kedves. Ráadásuk fanyar is.
Volt régen a szőlőben egy hatalmas cseresznyefa, nagyszemű, ropogós cseresznyével, az alsó ágakat mindig mi, unokák lakmároztuk le. De egyszer nem értem el az ágat, felálltam egy fatuskóra és az kifordult alólam. Eltörött a karom, egész nyáron gipszben volt. De én akkor sem haragudtam, se a fára, sem a cseresznyére.
A cseresznye mindig vonzza az embert. Engem legalább is. Ha meglátok egy tállal, vagy egy fát, amin piroslik, biztosan nem állok ellen neki.
Ráadásul ott van mellette a rengeteg zöld! A zöldre pedig nekem nagyon szükségem van!
A cseresznyefa általában nagy, erős és stabil.
Szóval miért is ne a cseresznye?
Miért május?
Mert a kedvenc hónapom. A májust várom a legjobban egész évben. A legszebb. Akkor van a névnapom, amit a szülinapom követ. Akkor kezdenek tömegesen nyílni a virágok. Májusban kezd virágozni a rózsa. A nyár kezdete. A nyár pedig izgalmas, napsütéses, mozgalmas, meleg, forró, illatos, finom.
A design?
Tudom harsány. Túl színes. Túl gömbölyű. Túl hivalkodó. Túl sok. De ilyen a cseresznye és ilyen vagyok én is.
Mert gondolkodtam egy ilyen háttéren is:
De egyelőre ez túl visszafogott nekem. Túl kevés.
Úgyhogy ezért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése