A nagy út után

Tyűűű, de elmaradtam... Borzasztóan nincs időm semmire sem az utóbbi időben.

Na szóval...  Kurva jó volt!
Mondhatnám, hogy megfáztam a légkonditól és szarul voltam végig, vagy, hogy majd belegebedtem a honvágyba, vagy, hogy óriási csalódás volt az egész, DE NEM! Minden klappolt és minden a várakozásaimon felül alakult.

Már az oda utam sem volt olyan borzalmasan strapás, mint hittem. Kényelmes volt é azt leszámítva, hogy totál hulla voltam a nem alvástól, teljesen rendben volt. A nem alvás pedig jól is jött, mert így a jeltlag nekem totál kimaradt. Kicsit sem volt problémám az átállással.

Az időm javát jövés-menéssel töltöttem. Rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel találkoztam, vásárolgattam, eljártunk vacsorázgatni unokatesómmal.
Volt egy 3400-as kölcsön pick up-om és azzal mentem mindenhova. Marhára élveztem. A legjobban azt, hogy a világ túlsó felén vagyok és minden különösebb nehézség nélkül meg tudom magam értetni, sőt,  lezser könnyedséggel társalgok el bárkivel, bárhol.
Rengeteg impulzus ért.
Azt hiszem a legegyszerűbb, ha bemásolom ide a "Jelentés Kentuckyból" nevű csoportba írt bejegyzéseimet.

Per pill meg a transatlantic járaton ülök, de azt mar elmondhatom, hogy közel sem olyan borzalmas, mint hittem. 
Budapestről Becsbe repültem, ami 30 perc volt. Kis propelleres géppel olyan, mintha lebuszoztam volna Polgárdira.
A becsi reptér épp olyan mint a budapesti, csak csöppet nagyobb. Kellemesen eltöltöttem azt a pár órát ott.
Olyan a rendszer, hogy sajnos nem tudtam helyet foglalni magamnak előre, így szomorúan konstatáltam, hogy nem az ablak mellett ülök. Sőt! Ahogy körülnéztem, mindenhol amcsi nyuggereket láttam. Az okára nem jöttem rá, lehet ez csak abszolút véletlen. Na de sebaj, kijövök én a nyuggerekkel! Egy ideig mindenki nagyon visszafogott volt, de aztán hirtelen mindenki ráuszult az entertainmentre.
Én is így tettem és elszopogattam közben a dutifriben vett jégert.
Ja közben ebidet is kaptunk. Én vega pennét választottam és nem volt rossz. 

Remekül telt a napom. Nagyon jól érzem magam! Erica pasija finom reggelit készített, majd utána elmentünk pár üzletbe. Mit ne mondjak, semmi extra. Kb. ugyanaz a kínálat, mint nálunk,  csak az árak kicsit nagyobbak. Az olcsó boltokban kupi van és kosz. A plazában ugyanaz, mint otthon. A boltok mások, de az egész tökre ugyanolyan.
Viszont remek helyen voltunk ebédelni. Zajos és zsúfolt volt, óriási kínálattal, kedves személyzettel. Itt nagyon kedvesek az alkalmazottak!
Toltunk egy-egy koktélt, mint mindenki körülöttünk. Mert itt isznak. Rendesen. Nem úgy mint mi Európában, hogy alkalomszerűen sokat, hanem minden nap. Ki-mit-mikor-hogyan... Egy-két pohár után meg lehet vezetni.

Délután felvettem a kölcsön autót, ami egy pick up. Majd csinálok róla kepét. Nagyon-nagyon élveztem vezetni. Nagy és erős, ami szokatlan, de teljes magabiztossággal ment a vezetés.

Vettünk egy sim kártyát a mobilomba, hogy tudjak itt kommunikálni és használni a navigációt.
Továbbra is döbbenetes a technikát milyen egyszerűen lehet alkalmazni. A világ másik felé épp úgy működik az okostelefonom, mint otthon.

Estére vacsorameghívásunk volt Erica pasijának szüleihez. Állítólag nagyon izgatottak voltak amiatt, hogy elmegyek hozzájuk. Rendkívül helyes és szórakoztató emberek. Egyszerűen élnek, mint bármelyikünk szülei. Óriási élmény volt. Velük is ment az ivászat. 

Jól telt ma is a napom. Ebed előtt elmentünk gyalogolni. Nagyon meleg párás idő volt, de marha jól esett. Erica kipurcant én meg simán fullon voltam energiával. Utána az apukájával ebédeltünk egy gyorsétteremszerű helyen, ahol mindenféle szendvicseket és leveseket lehet enni. Sajnos nem tudtam megenni az ebédet,  mert hajszál volt benne. Oké, előfordul, de előtte Erica visszavitte az öntetet, mert abban is volt egy hajszál. Adtak helyette másikat, duplán.

Utána beugrottunk anyukájához és az döbbenetes élmény volt. Minden ugyanúgy van, mint 25 éve. Semmit nem változtatott. Kb. mint egy múzeum. Meg van az összes magyar cucca, Herendi, hímzett terítők, mama kötött pulcsijai. Döbbenetes! Nagyon megható volt számomra, hogy mindent megőrzött. Azt mondta, hogy ő egy magyarhoz ment feleségül és ez így természetes.

Este átjöttek Erica barátnői, akikkel régen is sokat lógtunk. Harsányak, kíváncsiak, ostobák, kedvesek, egyszerűek. Óriási móka volt. Mi tök egészséges vacsorát ettünk, ők meg pizzát és kólát. 

Ettem bolti fagyit, amit régen imádtunk és egyébként sehol sincs az otthoni fagyitól. Megkóstoltam a rendelt pizzát is, ami egész jó volt, de nem annyira, mint akkor. Kb. ugyanolyan, mint a miénk, csak nálunk izgalmasabbak a feltétek. Szóval érdekes ez az egész. Akkor a szocialista Magyarország után minden klassznak tűnt, most, hogy már nálunk is van minden, azt kell, hogy mondjam, lényegesen jobbak vagyunk.
Szerintem, ha nyitnék itt egy főzőiskolát, szarrá keresném magam. Nem tudnak főzni az emberek. A nők sem! Semmit! Durván le vannak butítva az emberek. Örülök, hogy európai vagyok.

Az elmúlt napokban sem unatkoztam. Jártam Erica üzletében kezelésen, aztán Nickie barátnőmet látogattam meg 25 év után. Furcsa, szinte szürreális volt az egész. Valaki ismerős, de mégis idegen. 
 

 Elmentünk a régi sulinkba, ami felért egy időutazással. Nickie és férje sem járt ott azóta. Minden ugyanolyan volt, csak a falak más színűek. Időben mentünk, mert épp kezdik átépíteni az egészet.

Tegnap elmentünk meg Louisville legeurópaibbnak mondott városnegyedébe, ami tényleg klassz hely, de semmi köze Európához. Sok pub, régiségkereskedés, egyedi cuccok boltjai. Ettem gombócos fagyit aranyért és szar volt.

Délután Erica fodrászához volt időpontunk, nekem levágta a hajam egy első ránézésre szőke, buta liba, második ránézésre egy vagány, jófej es laza fodrász. Ericanak tovább tartott a dolog, eközben egyfolytában skubiztam. Nagyjából ugyanúgy dolgoznak, mint mi. Talán ami szembetűnő, hogy sokkal lassabban, nyugodtabban. 

 

Fodrász után elmentünk Louisville legjobb mexikói éttermébe. A hangulata, kb. mint a Marximnak, csak mexikói stílusban. Pici, zsúfolt, zajos és rendkívül népszerű. A kaja tényleg jó volt, de nem az az ízrobbanásos élmény. De tudjuk, hogy nálam ezt elég nehéz elérni. Ittunk hozza bőségesen. Az itteni koktélok elég durvák, rendesen beleteszik amit kell. Ezt már megtapasztaltam.
Ezután elmentünk egy másik menő helyre, ami egy bár az egyik szálloda tetején. Onnan elég jól belátni a belvárost. Olyan volt, mint valami filmben, ültünk a bárnál, előttünk rázta a koktélt  a mixer, körülöttünk pedig emberek.

Tegnap a legnagyobb itteni plázában lógtam. Ugyanolyan, mint otthon csak lényegesen kihaltabb. Itt nincs akkora plázakultusz, mint otthon. Vásárolgattam, de nem extrább a kínálat, mint otthon.

Este vacsira mentünk Péterékhez, hamburger volt. Nem ettem ekkora húst 3,5 hónapja... Nem esett nehezemre, de azért megdolgoztatta a testemet rendesen. Kólát is ittam kizárólag kíváncsiságból, összehasonlítva az otthonival és az is ugyanolyan...

Azt mindenképpen el akarom mondani, hogy milyen a közlekedés. Általában gps után megyek, rengeteg a sáv, a becsatlakozás, lejáró stb. Hihetetlen az úthálózat, mindenhova gyorsan el lehet jutni. Mindenki nagyon dinamikusan és rugalmasan közlekedik. Nincs szüttyögés. Mégis mindenki nyugodt és toleráns. Senki nem integetetett, vagy dudált, vagy anyázott rám, pedig voltak szőke nős dolgaim. El sem tudom képzelni, hogy itt leszorítsanak vagy levillogjanak valakit.
A másik, hogy mindenki nagyon kedves. De tényleg. Az emberek köszönnek és rámosolyognak egymásra. Az alkalmazottak nagyon kedvesek és készségesek mindenhol. Itt nincs az, hogy menjen már a picsába a vevő, meg, mikor lesz már vége a munkának. Ebből a vevő semmit sem érez.
A boltban odajönnek hozzád, bemutatkoznak és biztosítanak róla, ha bármi segítség kellene, ők ott vannak. Gyakori a buzi eladó.

A lényeg, hogy találkoztam mindenféle emberrel, régi ismerőssel, új ismerőssel, idegennel stb. Mindenkivel nagyon jól éreztem magam. Többször könnyekig hatódtam meg szituációkban, rengeteg impulzus ért. Kicsit álomszerű ez az egész nekem. Szinte el sem hiszem, hogy velem történik.
Holnap van az utolsó napom, még megyek vásárolgatni, Péter elvisz ebédelni meg holnap én főzőm a vacsorát. Sajtos csirke lesz paradicsomsalátával, diós palacsinta csokiöntettel. Tök izgi, én megyek bevásárolni és készülök. 

Végéhez érkezett a hálidéj. Holnap indulok haza, jó hosszú út lesz.
Óriási élmény volt ez nekem. Kikapcsolódtam, tanultam, pihentem, pörögtem.
Ilyenkor nagyon jó lenne kitolni a hatását egy ilyen utazásnak. Meg ma is értek erős impulzusok.
Sajnálni fogom, hogy otthon nem beszélhetem ezt a dallamos angolt, mert szeretek így karattyolni. Sajnálom, hogy otthon mi közel sem vagyunk ilyen udvariasak es kedvesek. Sajnálom, hogy nem tudtam az itteni vidéket bekebelezni, mert Ky gyönyörű! Ahhoz egy másik utazás kellene. Sajnálom, hogy otthon nincs ennyi mókus és nem szaladgálnak nyuszik a fűben. De hosszútávon egyik tétel sem pótolná mindazt, ami Európához köt. Örülök, hogy európai vagyok és ott is élhetek.