2015. április 23.

Vihar dúlta óceán...

... a lelkem most.

El sem lehet ezt mondani. 

Agydaganatom van. Oké, hogy még kicsi és jóindulatú, de kérdéses mi/hogyan tovább.
Az apámmal sokadszorra balhéztunk össze, nem látok reményt a helyzet javítására.
Ennél fogva, el kell költöznünk.
Nincs saját lakásom, házam amit pénzzé tudnánk tenni. 
Életre szóló hitelt kell felvennünk, hogy 100%-ig önállósodjunk. 
Életre szóló. Nekem mennyi ez?
Mi lesz, ha én nem leszek? 
Az apámnak nem megy az elfogadás, pedig egész életemben meg akartam felelni neki....és mindig is féltem tőle.
Tehetek bármit, lehetek elszánt, akkor sem tudom befolyásolni a gondolkodásmódjukat a szüleimnek.  
Úgy érzem a lelkem megszakad. Sok minden fáj.
Meg is betegítettem magam, hogy jobban becsüljenek, szeressenek, figyeljenek rám. 
Nem akarok ebbe a betegségbe belehalni!!!!!!!!!!
Nem leszek beteg. NEM! Egészséges leszek!

Ehhez pedig el kell innen mennünk. Évek óta hitegetem magam. Jó itt nekünk, nincs hova és miből, a gyerekek miatt jobb itt, kényelmes, itt mindenünk megvan... és mégsem. Évek óta nem vagyok boldog itt. Mindig szorongok valami miatt. A négy falon belül van az otthonunk, nem tovább. Pedig mekkora udvar vesz körül minket!
Nekem saját élet kell. Saját család, saját fészekkel. Saját vakondtúrással, saját tarackkal, saját szomszéddal,  saját poblémákkal, saját örömökkel. Akkor legyen átjáróház amikor én akarom, akkor legyen a fű lenyírva amikor nekem tetszik, a kutya az én fáimat pisálja le, a kaput akkor zárjam be amikor én szeretném, az jöjjön el akit én hívok meg, addig maradjon míg nekem van hozzá kedvem. 
Soroljam még? 
Elképzelhető, hogy életünk legkeményebb időszaka vár ránk, de az is valószínű, hogy sokkal boldogabb. 
Kedvenc mondásom, hogy úgy még nem volt, hogy sehogy sem lett volna...
Egyre biztosabb vagyok az elhatározásunkban. Mert legbelül tudom, hogy nem a diéta vagy a fizetett orvosok a megoldás. Nem ám! 

Várom a vihar elcsendesülését. Nem baj, ha kicsit hullámozni fog még utána, csak a vihar menjen innen, mert nem akarok odaveszni...


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése