2015. április 23.

Szent Kristóf ház

A minap beugrottam a nagynénémet meglátogatni a Szent Kristóf házba. Ez egy napközirendszeres otthon, sérült fiatalok számára. 
Nem volt a téma ismeretlen, mert évek óta működnek itt a szomszédban és minden kedden összegyűjtik a környéken a kerítésekre kiakasztott PET palackokat.
Be lettem mutatva Istvánnak, aki teljesen "képben van", csak furcsa a tekintete, tartása és mozgása. Rendkívül érdeklődő és kedves volt. Közben odaszaladt hozzám egy szép arcú lány, Manócska és átölelve üdvözölt, mintha régi ismerősök lennénk. Miközben szorított, kérdezte, hogy ki vagyok és elmondta, hogy nagyon szeret. Ekkor már rendesen zavarban voltam. 
Ezután érkezett Roli, aki épp úgy üdvözölt, mint a lány és még össze-vissza puszilgatott közben. István látva ezt, közölte, hogy ha Roli is, akkor ő is és újra kaptam egy hatalmas szeretetölelést. 
Mindez pár perc alatt zajlott le és olyan szinten összezavarodtam, hogy azt sem tudtam, hol vagyok hirtelen. 
Aztán egyszer csak BUMM beugrott, hogy ők is valakiknek a gyerekei és micsoda szerencsés ember vagyok, hogy az én gyerekeim, nemhogy egészségesek, hanem szépek és okosak is. 
Aztán elkezdtem bőgni. Potyogtam a könnyeim rendesen. István magára vette, egy pillanatra elszomorodott, mert azt hitte éppen kinevetem. Mert ők hozzá vannak szokva, hogy kinevetik őket... 
Nagynéném megnyugtatta, hogy egyszerűen elérzékenyültem. István el kezdett kérdezősködni, hogy tudnék -e ott dolgozni, én meg csak hebegtem-habogtam.
Mikor indultam haza, tolakodtak, hogy ki kísérjen ki. 
Döbbenetes élmény volt az egész. 
ELFOGADÁS.
Sok mindenki gyakorolhatná...
Szerintem menni fogok hozzájuk máskor is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése