Azt hiszem vége van...

...ennek a diétának.

Húsvétkor kiborult a bili, eltörött a mécses, megdőlt a rendszer.
Próbáltam készülni az ünnepre, de nem ment úgy, mint máskor. Kedvetlen voltam, befelé forduló, ingerült, összezavarodott, szétszórt.
agyaltam a húsvéti kalács receptjén. Rizsliszttel, tej nélkül. Szombat késő este még megcsináltam a gyönyörű cserépedényemben és vártam, hogy megkeljen. Lassan, de megkelt, majd meg is sütöttem. Nem nézett ki jól. Másnap a reggelihez készülődve megszegtem. Aztán az el sem kezdődött ünnep vége is lett számomra.
Száraz volt, morzsálódós és kemény. Odabasztam a férjemnek, hogy boldog húsvétot. Aztán szépen félreraktam egy tányérba, hogy majd le kell vinni a tyúkoknak. már akkor fojtogatta sírás a torkomat.
Aztán elkezdtünk áthurcolkodni anyuéklhjoz, a gyerekek is megragadtak valamit.
Látom, mindenki ül a húsvéti terített asztal körül és ott a félrerakott kalács. Na ott elborult az agyam, megfogtam, mondtam, hogy ez szemét, kiszaladtam vele és elhajítottam tányérostól és elkezdtem zokogni. Kétségbeesve, megnyugtathatatlanul zokogtam hossszú perceken át.
Hová lett az eddigi életem? Hová lettek az alkalmak? hová lett az ünnepi húsvét? Hová lett a kelt foszlós kalács nyújtotta öröm? Hová lett az életvidám nő belőlem? Hová lett az élményimádó családom?
Férjem nyugtathatott, hogy itt a vége. De nem nyugodtam meg. Nem, mert ott kering az a sok minden a fejemben. Fehérje, túl sok fehérje, nem tudja lebontani, savasít, erjesztett, génmanipulált, kazein, glutén, örökletes, skizofrénia, kell, Kell, KELL, KELL!!! Nem kell!

Mikor lenyugodtam, leültem a húsvéti asztalhoz és megettem a kis rizslisztes kenyeremet meg kencémet az ízetlen zöldségekkel.
Bábeli zűrzavar, azt éreztem a fejemben, a lelkem pedig sajgott.
Nem, nem gondolom, hogy ez így jó. Érzem, hogy süllyedek a mélydepresszióba, nem csillog a szemem, nem izgat fel semmi, nincs libidóm, nincs inspiráció, nincs napsütés.
Ez nem én vagyok. Ez nem az egészséges Eszti! Ez nem az ami szerint a családomat nevelem! Ez nem az az értékrend , amit képviselek! Ez így nem éri meg! Nincs egyensúly. A legbelső ösztönöm az súgja tévúton járok.
Úgy érzem, hogy ahhoz, hogy éljek, nem kell lemondanom az életről.
Igen is kirándulni akarok a családommal, világot látni, tapasztalni! Ízek, imák, szerelmek szorosan összefüggnek. Ha tartjuk a diétát, akkor nem mehetünk sehova sem. Egyszerűen képtelenség.

Most agyalok egy új terven. Mert nem fogok csak úgy nekiállni zabálni...