2015. április 2.

Amsterdamban jártunk

Még karácsonyra kaptam ajándékba Amszterdamot a férjemtől. 3 éjszaka a legalizált fű városában.
De, ahogy közeledett az időpont, annyira nem vártam.
A diéta miatt.
Főtt a fejem, hogy mi lesz, hogy lesz. Így aztán felpakoltam egy halom kaját és eldöntöttük, hogy lesz ami lesz.
Amikor odaértünk és kipakoltunk, majdnem elbőgtem magam. A nagy gonddal készített linzerek atomjaira törtek. Mintha egy cunami söpört volna végig a dobozban. A kencék pedig kiömlöttek, pedig tupperwareban voltak. Ezek után már csak a várost akartam.


Jó volt, de nem lesz kedvenc városom. Túl sok, túl zajos, túl szagos, túl színes. Lehet 10 évvel korábban másképp gondoltam volna, de most jutottunk el oda.

Láttunk, tapasztaltunk, ettünk, szívtunk, éreztünk.

Bemásolom amit a FB-ra írtam összefoglalót:

Nagyon sok ember. Nagyon sok turista. El sem tudom képzelni, mi lehet ott szezonban! Hömpölyög a nép, mindenhol vegyes zajok, illatok, szagok.
Rengeteg a külföldi és a bevándorló. Volt, hogy a metrón csak mi voltunk fehérek.
Amszterdam koszos. Sok a kacsafos, galambszar, a széttaposott rágó, a köpet a földön. Igen, köpet! Valami, amit soha nem fog bevenni a gyomrom. Mivel színes a város, így a köpködés természetes jelenség. Kb. mint anno nálunk az oroszok. Szemét is akad bőven…
Kurva sok bicikli! Tudtam én ezt, de erre a látványra nem lehet felkészülni. Bicikli tengerek, biciklisek csordája. Nagyon durván közlekednek. Hasítanak ezerrel a masszív vasvázas, kopottas, rozsdás, váltónélküli, szélesnyergű, kosárral felszerelt fekete monstrumokon. Mindenféle fényvisszaverő, lámpa, mellény és egyéb biszbaszok nélkül csengetve, dudálva, felpakolva gyerekkel, bevásárlással, rakománnyal, közben okostelefonozva, cigizve, füvezve, újságot olvasva (nem vicc, láttuk!), kimondottan agresszíven. Az autóktól nem féltünk, a villamosoktól sem, mert óvatosak, de a biciklisek!!! Na, ott eszük ágában sem lenne minden egyes zebránál megállni és tolni meg hasonlók. Megbénulna a város…
Ha nem lenne a legalizált fű és a piros lámpás negyed, akkor szerintem a turizmus sem öltene ekkora méretet. Ez a két dolog, ami a többséget bevonzza. A piros lámpás negyeden túl már lényegesen kevesebb a turista, bájosabb, barátságosabb, minden.
Amszterdam 0-24 város folyamatos lüktetéssel. Nonstop.
Az emberek alapra nem túl kedvesek. Ha már váltasz pár szót velük vagy vásárolsz náluk, akkor már nagyon készségesek, nyitottak, de azért a többség mégiscsak egy turizmusgyár fogaskereke…
Rendkívül liberálisak, nyitottak, szemük nem rebben bármi nem hétköznapi dologtól.
Nagyon jól beszél angolul mindenki, még az idősebb korosztály is.
Egyszerűen öltözködnek, nincs akkora divatozás, mint nálunk.

A sózott hering nagggyon durván finom.
Tényleg majonézzel eszik a sült krumplit. Sült krumpli „gyárak” vannak az utcákon. Tölcsér formájú papírból eszik és a legtöbb helyen többféle mártást lehet hozzá választani.
Tényleg mindenhol füveznek. Tök mindegy melyik részén vagy a városnak, a fű mindig jelen van. Volt, hogy a metrón is éreztük.
Nekik is négy metróvonaluk van, villamossal és busszal kiegészítve elég jó a tömegközlekedés, leszámítva a tömeget.
A mi pénztárcánkhoz ott is minden drága, de mégsem annyira, mint Stockholmban.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése