A sportoktatóim...

Ma vásárlás közben összefutottam a régi torna/stepaerobic oktatómmal. Annyira megörültem neki! Mindig szeretettel gondolok rá. Miért is?

Ő volt az akinek az óráira elkezdtem először járni. 21 éves voltam mikor szoláriumba jártam egy sportklubba és mindig láttam a nőket tornázni. A tulajdonos biztatására eljártam a női tornákra, aztán ebből lett stepaerobic, ami óriási szerelem volt hosszú évekig. Gyakorlatilag függővé váltam. Aztán mikor Andinak tovább kellett állnia, követtem. Nem is tudom hány helyre mentem utána, volt olyan is, hogy a város túlsó felére. Ő testesítette meg nekem a tökéletes edzőt. Minden porcikáját ismeri a testnek, sőt, a vendégei testének. Mindig tudta, kit-hol kell korrigálni, folyamatosan figyelt, biztatott mindenkit és nem mellékesen megbíztam benne. Neki köszönhetem, hogy az életemben a mozgás rendkívül fontos tényezővé vált.
Sajnos ritkította az óráit és nekem is kézenfekvőbbé vált a közelibb Zumba órákra eljárni, így útjaink elváltak. A mai napig nagyon sajnálom és sóvárogva gondolok vissza az együtt eltöltött órákra.

Egyébként látván az örömömet, hogy találkoztunk, megjegyezte, "De, jó látni, hogy majd kicsattansz!" Gondoltam magamban, "pedig ha tudná..." De aztán arra gondoltam, ha ilyennek látszok, az jó! Nem akarok depresszív, beteg embernek tűnni!

Van még egy számomra nagyon kedves sportoktató! 

Ő az akinél elkezdtem zumbázni. Jó pár évig jártam az óráira, ahol olyan csapat jött össze, hogy a mai napig ölelve üdvözöljük egymást, ha találkozunk. Nem csak csapattársaimmá váltak, hanem barátnőimmé. Mindezért hálás vagyok Évának, aki a csapatot egyben tartotta és  sok-sok különleges eseménnyel összekovácsolt minket. Éva nem rég életet adott egy pici lánynak, így egy időre mellőznünk kell az óráit. 

Szerencsés vagyok, hogy ilyen emberekkel hozott össze a sors. Remélem Walkenergie-n is hasonló élményekben lesz részem. Rajtam nem fog múlni!